Minden eddiginél halálosabb lett a megújult Stryker

A General Dynamics Land Systems (a továbbiakban: GDLS) és a US Army között létrejött szerződésnek megfelelően a gyártó megkezdte az első korszerű és egyedülálló támadási képességgel is rendelkező eszközök leszállítását, amelyekkel kapcsolatban a megrendelő nem titkolt célja, hogy a lég- és rakétavédelmi képességeket újra a „hidegháborús” időszakban megszokott jelentőségűvé tegye.

Az alapvetően a támadó szárazföldi kötelékeket támogató Stryker alegységek számára kifejlesztett, kombinált légvédelmi rendszer a Stinger rakéták mellett egy továbbfejlesztett 30 mm-es űrméretű gépágyút és függőleges indítású Longbow Hellfire páncéltörő rakétákat is kapott. Ezekkel a képességekkel együtt a Stryker alegységek hatékonysága és megsemmisítési képessége új szintre emelkedett.

„A hadsereggel folytatott munka során a fegyverzetet úgy állítottuk össze, hogy a hiányzó drón és forgószárnyas megsemmisítési képességet pótolja. A rakéta típusok kiválasztásánál pedig a várható fenyegetés volt az irányadó. A frissen felfegyverzett Stryker-ek új dimenziókat nyitnak a támadó páncélozott gépjárművek világában.” -mondta Kendall Linson a GDLS általános fejlesztési ügyvezetője.

A légvédelmi fegyverzettel felszerelt Stryker eszközök képesek az ellenséges, alacsonyan támadó repülőgépek, drónok és helikopterek mellett, néhány közeledő rakétatípus felderítésére és megsemmisítésére is, ezzel megteremtve azt a potenciált, amely levegőből érkező fenyegetésekkel szemben a vonatkozó egységeknél ezidáig nem létezett.

„A hidegháború alatt, amikor az USA a szovjet rakétafenyegetéssel nézett farkasszemet a földi telepítésű lég- és rakétavédelem fontossága megkérdőjelezhetetlen volt, de ez a képesség az elmúlt 15 évben az aszimmetrikus hadviselés és a terrorizmus elleni küzdelem során – ellenséges fenyegetettség hiányában – elsorvadt”. - indokolták amerikai fegyverfejlesztők a jelenleg is több szálon futó légvédelmi fejlesztések szükségességét.

A fenti törekvésekkel összhangban több hasonló fejlesztés is folyamatban van tükrözve azt az eltökélt szándékot, hogy a légvédelmi rakétákkal, megnövelt hatóerejű gépágyúval, járműfedélzetről indítható támadó drónokkal, esetleg a gyorsan fejlődő nagy energiájú lézerfegyverek integrálásával olyan harci képességet és erőt teremtsenek a páncélos eszközök bázisán, amely választ ad a hagyományos hadviselésre jellemző fenyegetések mind szélesebb spektrumára.

A GDLS fejlesztőjének elmondása alapján az eddig alkalmazott M2-es típusú, 50-es kaliberű géppuskához képest az új 30 mm-es gépágyú mintegy kétszeres lőtávolsággal és jelentősen megnövekedett találati pontossággal bír.

A jármű tűzirányítási rendszerének (ami egyébként távirányítással is működtethető) fuzionált radar és kamera információ szolgáltatja a célkövetéshez és célelfogához szükséges adatokat. A torony vezérlése, a cél követése, elfogása és a megsemmisítő tűz kiváltása egy vezérlő kar valamint szoftveres felületek alkalmazásával valósul meg.

Mindezen fejlesztések és megoldások eredményeképpen a jövőben a gyalogság támogatására rendelt páncélozott eszközöknek sokkal fejlettebb képességei lesznek a közeli légicélok leküzdésére és fokozottabb támadóképességgel is rendelkezni fognak. A cél pedig éppen ez volt, hiszen a támadó gyalogságnak önmagában nincs meg az a mozgékonyága és tűzzel való manőverező képessége, mint egy páncélozott Strykernek, valamint az általuk használt vállról indítható Stinger légvédelmi rakéta képessége sem mérhető össze egy különböző rakétákkal felszerelt, páncélozott Stryker SHORAD kombinált légvédelmi és páncéltörő képességeivel.

Napjainkban és a jövőben egyaránt nagyméretű gépesített műveletekben kell gondolkodni, amiket reguláris jellegű haderő ellen kell sikerre vinni, emiatt fel kell készülni a bármely irányból érkező fenyegetések leküzdésére is. Példának okáért az orosz vagy kínai drónok ma már nem csak kézifegyverekhez mérhető tűzerővel rendelkeznek, hanem vannak már rakétákkal felszerelt kimondottan csapásmérő jellegűek is. Koncepcióját tekintve a Stryker SHORAD rendszer éppen ezekre a fenyegetésekre hivatott megoldást nyújtani. A közeli hatótávolságú légvédelmi képesség páncélozott támogató egységekbe integrálása egy olyan valós idejű rendkívül mobil képesség, amelyet egy már meglévő földi telepítésű kevésbé mobil verzió nem biztosíthat.

A Patriot légvédelmi rakétarendszert véve példának kijelenthetjük, hogy az nyilvánvalóan fejlettebb képességekkel rendelkezik a ballisztikus rakétákkal szemben való védekezés terén, de mobilitásban és az alacsonyan közeledő, felbukkanó helikopterek vagy felfegyverzett drónok megsemmisítésében korlátozottabbak a képességei.

A hadsereg Stryker egységei legalapvetőbb alkalmazási stratégiái közé tartozik a gyors és könnyű telepíthetőség, a magas mobilitás és az expedíciós hadviselés lehetősége. A West Point Akadémia Modern Háborúk Intézetének tanulmánya is kiemeli azt a tényt, miszerint Oroszország igen kiterjedt vasúthálózattal rendelkezik, ami komoly potenciált jelent számára csapatai gyors és hatékony áttelepítésében. Ezt a képességet ellensúlyozhatják a Stryker dandárok, amelyek képesek nagytávolságú manőverekre óránként akár 60 mérföldes sebességgel. A 2015-ben végrehajtott Dragoon Ride művelet célja is az volt, hogy demonstrálja a Stryker alegységek mobilitási képességét. A művelet során a Balti államokból indulva Lengyelország és Csehország érintésével, Németországig hajtott végre nagytávolságú manővereket és többnemzeti interoperabilitási gyakorlatokat az Egyesült Államok 2. Páncélos Felderítő Ezredének (2^nd Cavarly Regiment) kijelölt alegysége.

Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok szárazföldi haderejének légvédelme gyors ütemű fejlesztésének hátterében az Oroszország jelentette fenyegetés áll. A haderőnem folyamatosan keresi a lehetőségét annak, hogy fokozza mobilitását és többfunkciós páncélozott ezközöket vonjon előre a térségbe. Ebben a törekvésben lesz kulcsszerepe a cikk tárgyául szolgáló, elsősorban légvédelmi feladatokra kifejlesztett még „halálosabb” képességű Stryker SHORAD eszköznek.

Forrás: http://www.raketaezred.hu/