Már megjelenése is félelmetes, a tűzereje még nagyobb tekintélyt parancsoló. Az M110 önjáró löveg korszerűsítését sürgetik az amerikai szárazföldi haderők. A mozgékony és gyors technikai eszköz jó szolgálatot tett többek között az iraki háborúban. Korszerűsítésére azért van szükség, mert a jármű küzdőtere védtelen a vegyi fegyverek támadása, valamint a tüzérségi repeszek ellen.
Az 50-es években az Egyesült Államok hadseregében rendszeresített 203 mm-es önjáró tarack az M55 volt. Az eszköz két fő hátrányaként említhető a 45 tonnás tömeg, ami miatt légi szállításra nem volt alkalmas, illetve hogy a benzinmotor hihetetlen mértékü üzemanyag-fogyasztása miatt csak 270 kilométer megtételére volt képes. Az ötvenes évek közepe felé egy új önjáró tarack kifejlesztéséről született döntés. A tender kiírásában szerepelt, hogy a jármü légi úton szállítható legyen, valamint hogy mozgékonysága haladja meg az elődökét. A tendert a Pacific Car and Foundry Company nyerte el, és itt kezdődött meg az eszköz gyártása.A hatótávolság növelése érdekében az eszköz benzinmotorját egy 405 LE-s Detriod Diesel Model 8V-71T típusú dízelmotorra cserélték, ezzel a hatótávolsága 750 km-re nőtt. Számos további módosítás után M110 néven állították hadrendbe.
Ez a hatalmas monstrum 60 km/h sebesség elérésére képes
A jármüvet öt futógörgővel látták el. A meghajtó lánckerék elöl kapott helyet. A futómü érdekessége, hogy a többi lánctalpas jármütől eltérően ezen nincs külön láncfeszítő kerék, ezt a szerepet az utolsó futógörgő tölti be. A stabil tüzelési helyzet elérése érdekében a felfüggesztést tüzeléskor rögzíteni lehet. A jármü rugózását torziós tengelyek teszik puhábbá. A felépítmény hegesztett acélkonstrukció.
A láncfeszítőn kívül láncvezető görgőket sem láthatunk
Különösebb gondot nem fordítottak a komoly páncélvédelemre, mert a tarack tüztámogató szerepe ezt nem is indokolta. A motor az alváz elejében kapott helyet, jobbra, a vezető számára kialakított kabin mellett. A tarackot a páncéltest hátsó részére szerelték. A jármüre szerelt 203 mm-es M2A2 tarackot a II. világháború előtt fejlesztették ki.
Egy tüzeléshez előkészített M110…
A tarack függőleges irányzási szöge -2º-tól +65º-ig terjedt, a vízszintes irányzási szög pedig jobbra és balra egyaránt 30º. Mind a vízszintes, mind a függőleges irányzás hidraulikus meghajtású, de kézi erővel is müködtethető. A tarack csőszájfékkel és füstelszívóval nem rendelkezik. Az alváz hátsó részén találjuk a töltőautomatát, amely felemeli a lövedéket a földről, és a töltőürbe helyezi.
…és egy tüzet kiváltó. Jól látható, hogy mennyi ember munkájára van szükség
A tarack hagyományos, kazettás, vegyi, nukleáris lövedékek kilövésére egyaránt alkalmas. A jármü csak két lövedéket visz magával, a többi lőszert és a kezelőszemélyzet egy részét egy M548-as szállítja. Az M110 kezelőszemélyzete 13 fő, közülük öt (parancsnok, vezető, három tüzér) tartózkodik a jármüvön. Komoly hátránya, hogy a küzdőtér nyitott, így a kezelőszemélyzet teljesen védtelen a kézifegyverek tüze, a vegyi fegyverek támadása és a repeszek ellen. A védőfelszerelések fejlesztése folyamatban van.
A kezelőszemélyzet egy részét és a lőszereket szállító M548-as
A jármü népszerüségét jól jellemzi, hogy az Egyesült Államok szárazföldi csapatain kívül Belgium, Görögország, Irán, Izrael, Olaszország, Japán, Jordánia, Hollandia, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Dél-Korea, Spanyolország, Tajvan, az Egyesült Királyság és Németország alkalmazza.