India mattot adott Pakisztánnak?

Az indiai haderő modernizációja szempontjából szignifikáns előrelépést jelent az orosz Sz–400 típusú integrált légvédelmi rendszer beszerzése. A fegyverrendszer beszerzésére vonatkozó megállapodást az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, Narendra Modi és az Oroszországi Föderáció elnöke, Vladimir Putin orosz elnök még tavaly decemberben véglegesítette.

A megállapodást megelőző hosszas egyeztetések eredményeként a kezdetben tervezett 12 légvédelmi rakétaosztály feltöltéséhez szükséges eszközök beszerzését öt (5) rakétaosztály beszerzésére csökkentették, mindazonáltal – a hivatalosan meg nem nevezett – költségek mértéke még így is sok milliárd USD. Az eszközök szállításának pontos időpontja jelenleg még nem ismert.

Az Sz–400-as rendszer négy különböző típusú rakéta indítására képes és többrétegű radar lefedéssel biztosítja a légi célok felderítésének hatékonyságát az alkalmazási körzetében. Amennyiben India a Pakisztánnal közös határszakaszon telepíti az újonnan beszerzett rendszereket, azok 600 km-es radarlefedettséget és az ellenséges légi járművek, repülőeszközök – a határsávtól számított –40- 400 km távolságon történő megsemmisítését is lehetővé teszik.

Az Sz-400-as rendszerrel felszerelt légvédelmi rakétaosztályok 8 darab indítóállvánnyal, egy irányító központtal, egy radarberendezéssel és 16 rakétával vannak felszerelve. Az alkalmazott rakéták rendkívüli, mintegy 17000 km/h-s (!) sebességgel közelítik meg a célokat.

Az indiai Reliance Defence Ltd. várhatóan Modi miniszterelnök moszkvai látogatásakor köti meg a szerződést az orosz fegyvergyártóval. India erősen törekszik arra, hogy - a kínai 2014-es beszerzést követően - másodikként juthasson hozzá az eszközökhöz.

Mindezalatt az oroszok az Sz–300 és az Sz–400-as rendszerek kivonását és helyettük a sokkal hatékonyabb Sz–500-as rakétarendszerek rendszerbeállítását tervezik. Moszkva nemrég szerelte fel az Iráni Iszlám Köztársaságot az Sz–300 rendszer PMU-2 Favorit változatával, amelyből a perzsa ország – Indiához hasonlóan – ötöt rendelt. Miután azonban a teheráni szállítást az ENSZ különböző szankciókkal hátráltatta, a Szaúd-Arábia Királyság részére történő eladásoktól Oroszország visszalépett.

Az Sz–400 Triumph rakétavédelmi rendszer beszerzésének megvalósulása hatalmas előrelépést jelenthet az indiai haderő modernizációjának tekintetében és egyúttal hozzájárulhat az ország globális nagyhatalomi törekvéseihez is. Annak ellenére, hogy Indiában nincs jelentősebb belső feszültség és a valós külső fenyegetés sem teszi indokolttá, az ország olyan módon szeretné felfegyverezni magát, hogy az a Kínai Népköztársaság ez irányú képességeinek megfelelő szintet érjen el. Jóllehet Oroszország a Kínával való együttműködést a mai napig kiemelt fontosságúként kezeli, az indiai erőfeszítéseknek is egyre jelentősebb teret ad. A nukleáris tengeralattjárók beszerzésére vonatkozó megállapodáson túl, mindkét fél elkötelezett a T–50 (más néven PAK FA) 5. generációs vadászrepülő közös gyártása mellett, ami képes lenne az Amerikai Egyesült Államok légierejében szolgálatot teljesítő F-22 Raptorok képességeit ellensúlyozni.

Az utóbbi 10 évben tapasztalható egyre kevésbé felhőtlen amerikai-pakisztáni együttműködés is az indiai pozíció megszilárdulását, kedvezőbbé válását eredményezte. Pakisztán az utóbbi időben számos szankcióval kénytelen szembesülni és Washingtont is egyre több belső politikai támadás éri az „ultra modern” fegyverek Pakisztánnak történő átadása tervezésének okán. Mialatt India Sz–400-as rakétavédelmi rendszereket vásárol, a továbbfejlesztett US Patriot rendszerek pakisztáni beszerzésének lehetősége továbbra is nyitott kérdést maradt. Mindezeken túl a közelmúltban nyolc F-16-os sugárhajtású vadászgép beszerzésének sikertelensége jól szimbolizálja a pakisztáni diplomácia jelenlegi megítélését az Egyesült Államokban.

Mialatt Kínát talán nem is aggasztja az Sz-400 rendszerre vonatkozó megállapodás, annak kiemelkedő jelentősége lesz Pakisztán légierejére és rakétaprogramjára is. Csak a legfejlettebb lopakodó légijárművek vagy a gyorsabb, nehezen felderíthető repülők és a lopakodó cirkáló rakéták képesek áthatolni a szóban forgó integrált védelmi rendszeren. Egy esetleges háború esetén Pakisztán tömegesen indított rakéták és sugárhajtású vadászgépekkel végrehajtott támadásokkal áttörhetné az indiai védelmi rendszert, mivel ebben az esetben az Sz-400-as vagy az Akash rakéták nem lennének képesek megakadályozni a behatolást az indiai légterébe. Egy ilyen támadás korlátozott eredményekért cserébe nagy veszteségeket követelne mind katonai, mind egyéb területeken. Ha a gazdasági teljesítménye a várakozásoknak megfelelően alakul, Pakisztán követheti a kínai példát és fejlesztheti a hiperszonikus többfokozatú rakétáit.

Míg a feltételezett forgatókönyv emelkedő háborús költségekkel számol Pakisztán számára a keleti fronton, az esetlegesen India felől érkező agresszió elhárítására tett felkészülés a védelmi kiadások szintén jelentős növelését igényli. Sokkal inkább, mint a technológiai lemaradás, Iszlámábád legnagyobb kihívása a következő költségvetési évre egy szerény gazdasági növekedés elérése mellett a drága IMF hitelek visszafizetése lesz. Az elmúlt tíz évben Pakisztán csak apró sikereket ért el annak következtében, hogy India példa nélküli fegyverkezésével, felborította a térség erőegyensúlyát. Az évek során az iszlámábádi diplomácia folyamatosan hibázott, mivel a külügyminisztériuma nem elég, hogy nem látta előre az eseményeket, de hihetetlenül lassan reagál Delhi lépéseire. Egészen addig, amíg a pakisztáni-indiai párbeszéd nem hoz pozitív eredményeket, a védelmi kiadásokat nem lehet lecsökkenteni. Az elmúlt tíz év során a helyzet csak romlott.

A cikk írója Naveed Ahmad egy pakisztáni oknyomozó riporter és szaktudósító hatalmas Közel-Keleti és Észak Afrikai tudósítói tapasztalattal, aki Doha-ban és Isztambulban dolgozik. A twitteren a @naveed360 címen érhető el.

Fordította: Halász Csaba

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred