ANKARA – Törökország valószínűleg hazai fejlesztésű lég- és rakétavédelmi rendszeren töri a fejét mióta nemrégiben törölte a beszerzésre kiírt versenyt, habár az elemzők véleménye megoszlik annak tekintetében, hogy mekkora külföldi segítség lesz szükséges a helyi vállalatok számára.
Egy beszerzésért felelős vezető hivatalnok nyilatkozatában azt mondta, hogy a helyi fejlesztés tűnik legmegvalósíthatóbbnak. „Úgy hisszük, hogy a helyi vállalatok egy csoportja képes a rendszer fejlesztésére akár külföldi szakértői segítséggel, akár nélküle.”
A kormány valószínűleg nemsokára megbízza a két állami kézben lévő cégét, a rakétákat gyártó Roketsan-t, valamint a katonai elektronikára specializálódot Aselsan-t, amely egyébként Törökország legnagyobb védelmi ipari vállalata, hogy kezdjék meg a fejlesztést.
Az Aselsan belső forrásától a Defencenews újságírója megtudta: egyenlőre még nem teljesen tiszta, hogy mennyi külsős szakmai segítség kell a török cégeknek az elképzelés megvalósításához. „Ez a program nagy kihívás lesz a helyi iparnak, de bízunk benne, hogy amint befejeződik, Törökország képes lesz a nagy hatótávolságú légi támadó eszközök és rakéták által megjelenített fenyegetettség elhárítására.”
A Roketsan cég egy munkatársa elmondta, hogy a török cégek rendelkeznek a program megvalósításához feltétlen szükséges mérnöki szürkeállománnyal. (A fordító megjegyzése: Ezt a kijelentést megerősíti a tény is, hogy a T-LORAMIDS rendszer és a nemrégiben visszavont pályázat legutolsó szakaszában már közös komplexumfejlesztésről szóltak a tárgyalások, így nyílvánvalóan Törökország bizonyos mértékig fel van készülve saját projektjének lebonyolítására.) „Lehetséges, hogy a fejlesztés kezdeti szakaszában külföldi partnerrel vagy partnerekkel kell együtt dolgoznunk.”
Két éve Törökország a kínai CPMIEC vállalatot kívánta megbízni meg egy 3,44 milliárd amerikai dollár értékű beszerzési és fejleszési programmal. Mivel a NATO szövetségesek ódzkodtak a kínai légvédelmi rendszertől, ezért a törökök – nyilván NATO, valószínűsíthetően elsősorban amerikai nyomásra – európai és amerikai pályázókkal is tárgyalóasztalhoz ült, de végül 2015. november 13-án visszavonták a pályázatot. A CPMIEC és az orosz SZ–300 gyártója mellett Törökország tárgyalásokat folytatott a SAMP-T rendszert gyártó EUROSAM-mel, valamint az amerikai Patriot rendszert közösen gyártó Lockheed Martin és Raytheon vállalatokkal is. (A fordító megjegyzése: A pályázatról és annak visszavonásáról bővebb háttérinformáció található honlapunkon az alábbi linken: http://raketaezred.hu//hirek/szakmai-hirek/879-onallo-torok-fejlesztes)
Török katonai körök véleménye szerint a külföldi pályázat visszavonása nem jelenti azt, hogy Törökország fel kívánná adni a nagy hatótávolságú lég- és rakétavédelmi rendszer beszerzését és rendszerbe állítását. „A fenyegetés, amely megkívánja a nagy hatótávolságú lég- és rakétavédelmi képesség megszerzését továbbra is létezik. Ennek megvalósítása – jelen állás szerint hazai fejlesztés formájában – továbbra is elsődlegesnek számít” – nyilatkozta egy szóvivő.
„A tervezett projekt több paraméterét felül fogjuk vizsgálni és úgy fogunk dönteni a program sorsát illetően, hogy azzal többet ne fussunk mellékvágányra” – nyilatkozta Ismail Demir, a védelmi iparágakért felelős helyettes államtitkár.
Ipari szakértők szerint Törökország vállalkozása egy hazai légvédelmi rakétarendszer kifejlesztésére a vártnál hosszabb időbe és pénzbe kerülhet. „Törökország nem rendelkezik a megfelelő szakértői háttérrel ahhoz, hogy gyors és gazdaságos módot találjanak a fejlesztésre és a kivitelezésre” – mondta egy londoni szakértő. Sitki Egeli rakétavédelmi szakértő szerint az önálló fejlesztés és gyártás megközelítőleg 10-15 évet venne igénybe. Nyilatkozatából kiderül, hogy véleménye szerint Törökország egyetlen lehetősége, hogy – egy vagy több – olyan állammal dolgozzon együtt, amely(-ek) hajlandók a közös kivitelezésre és a mérnöki ismeret átadására. „Törökországnak türelmesnek kell lennie és készen kell állnia egy ilyen méretű program megvalósításához várhatóan szükséges nagy költségvetési erőforrások biztosítására.”
Törökország 2007-ben már kialakított egy programot kis- és közép magasságú légvédelmi rendszerek fejlesztésére és gyártására ezáltal biztosítva megrendelést a gyártó partnercégek, az Aselsan és a Roketsan számára. 2013 októberében az Aselsan szakemberei lebonyolították az első „házilag” fejlesztett és gyártott kis magasságú légvédelmi rakéta kísérleti célú indítását, mely a Hisar-A névre hallgat. A sikeres teszt után a Hisar-O közepes magasságig bevethető rendszerrel folytatták a munkát. A projekt támogatói szerint Törökország a jövőben bátran építhet az imént említett két projekt sikerére, hogy létrehozza saját nagy hatótávolságú rendszerét is.
A munka oroszlánrészét az Aselsan vállalta magára a rendszerben jelen lévő lokátorok, tűzvezetési rendszerek, vezetési és irányítási rendszerek, valamint kommunikációs berendezések fejlesztésével, míg a Roketsan „csak” alvállalkozóként van jelen a projektben. A tervek szerint a Hisar-A rendszer, mely képes lesz – a függőleges indítási képességéből adódóan – bármely légi támadó eszköz, vagy rakéta ellen védelmet biztosítani, 2017-ben kerül hadrendbe állításra, bár különböző források szerint a határidő (váratlan akadályok miatt) módosulhat. A vegyesen alkalmazott Hisar-A és Hisar-O rendszerek, természetesen a NATO infrastruktúrával és egymással is interoperabilissá téve, képesek lesznek elhárítani minden fenyegetést kis- és közepes magasságon. A program égisze alatt két fejlesztés is fut: a páncélozott, önjáró alvázra épített légvédelmi rakétarendszer, valamint maga a rakéta fejlesztése a komplexumhoz. A Hisar-A páncélozott önjáró légvédelmi rakéta komplexum tervezetten – a 3D radarok, az elektro-optikai rendszer, a vezetési-irányítási és tűzvezetési rendszer segítségével – teljesen autonóm működésre lesz képes.
Fordította: Angyalosi Gábor hadnagy