A Bell Helicopter Textron texasi repterén szállt fel első ízben az ARH-70-es jelzésű, kétfős személyzetű, felfegyverzett felderítő helikopter. A 2005 júliusában megkötött, 2,2 milliárd dollár értékű szerződés értelmében a cég 368 db-ot fog leszállítani az amerikai hadseregnek.
A terrorizmus elleni harc elsősorban városi bevetésekre specializált forgószárnyút kíván. Az ennek megfelelően kialakított új helikoptert a polgári életben rendkívül sikeres Bell 407-es típusra alapozták. Ez nem csupán azt tette lehetővé, hogy az elképzelések alapján, egy éven belül elkészüljön próbapéldány, hanem azt is, hogy 2005-ös, párizsi bemutatkozása után egy évvel levegőbe emelkedjen a prototípus, és vele párhuzamosan megkezdődjön az előszéria három gépének legyártása is.

Az első, nyilvánosan megünnepelt felszállás másfél órás volt. Ennek során a gép 150 m magasságba emelkedve 150 km/h sebességre gyorsult fel. A fordulókban pilótája 30 fokra döntötte be. A függeszkedést a talaj közelében és 150 m-en is végrehajtotta. Az ARH-47-es típus beszerzését a hadsereg elöregedett – Bell 206-os Jet Rangerből kifejlesztett - OH-58 Kiowa Warrior felderítő helikoptereinek elodázhatatlan leváltása tette szükségessé. Annál is inkább, mivel kénytelenségből ezek vették át a törölt RAH-66 Comanche program gépeinek szánt feladatok nagy részét is.

A hadsereg az eredetileg beszerzett 368 db OH-58D-ből mintegy két tucatot vesztett el balesetekben és az utóbbi idők iraki harcaiban. Mivel ez a változat a vietnami háború idején gyártott sárkányok nagyjavításával készült, a további korszerüsítésnek nem látták értelmét. A hadsereg illetékesei éppen ezért határozták el 2004-ben vadonatúj helikopterek beszerzését. A másik pályázó a Boeing volt az MH-60 Little Bird javított, MELB változatával, melynek őse Hughes 500-asként vált ismertté.A Honeywell HTS900-as gázturbinával felszerelt ARH-70-es gyors elkészültét segítette, hogy az „örökölte” a Bell 427-es farokrészét. A típus győzelméhez pedig nagyban hozzájárult az is, hogy a Bell – a Kiowák révén - már jól kiépítette az alkatrészellátás és javítás struktúráját. Az sem volt mellékes, hogy a cég – szemben a Comanche kifejlesztésének évtizedes huzavonájával – négy éven belül szolgálatba állítható típust ígért. Az utóbbi idők repülőgép-fejlesztési programjaival összehasonlítva ez példátlanul gyorsnak tekinthető. Eddig úgy tünik, hogy 2008 szeptemberére - állományában 30 db harci és 8 gyakorlógéppel - fel fog állni az első ARH-70 alakulat. A tervek szerint a sorozatgyártás 2009-ben indul majd be teljes gőzzel.