2024. 04. 19. péntek
Emma
: 394 Ft   : 369 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

Távirányítású terroristavadászat

Távirányítású terroristavadászat
Art of WAR  |  2017. 10. 25., 11:39

Az MQ–1B az oka annak, hogy manapság már teljesen természetesnek vesszük a felfegyverzett, precíziós légicsapásokra vagy közeli légitámogatásra alkalmas, távolról irányított repülőgépek mindennapi bevetését.

B–1B és MQ–9: a közeli légitámogatás két bajnoka.

Ez a típus mutatta meg a kétkedőknek azt, hogy igenis lehetséges akár kontinensnyi távolságból, műholdas adatátviteli rendszerek segítségével halálosan precíz, irányított rakéta- vagy bombatámadásokat végrehajtani – gyakorlatilag bárhol a világon. A 2001. évi első tesztrepülések után több mint 16 évvel a típus most elbúcsúzott. Továbbfejlesztett változatai ugyanakkor még akár évtizedekig is fontos eszközei lesznek az amerikai légierőnek. 

Avenger, a következő generáció?

Kockázatmentesen

Ha jobban belegondolunk, akkor az MQ–1B kifejlesztése és hadrendbe állítása a technikai világ egyik leglogikusabb lépésének tekinthető. Adott volt egy, elsősorban a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nyomására megalkotott felderítő repülőgép, az RQ–1 Predator. Ez a gép 1994. július 3-án szállt fel először és 1995 júliusától segítette az amerikai hírszerző szervezetek munkáját, majd a hadsereg és a légierő műveleteit. A sorozatgyártott RQ–1B-k aztán 2000-ig rengeteg békeidős és „éles” hadműveleti tapasztalattal gazdagították az alkalmazókat. A Predator igen jól teljesített, köszönhetően az AN/AAS–52 széles spektrumban működő felderítő és célzórendszer nappali és infravörös kameráinak, a Ku-hullámsávban „dolgozó” műholdas távirányító adatkommunikációs összeköttetésnek és az igen üzembiztosnak bizonyult Rotax 914F négyhengeres, hagyományos robbanómotornak, amelynek beépítésekor a minél csendesebb üzemelés volt a cél. Adódott tehát a kérdés: miért ne függeszthetnének rá rakétákat? Nos, azért nem, mert egyrészt a Predator iránt nem mutatott érdeklődést a sokkal nagyobb, gyorsabb és drágább felderítőgépekhez szokott légierő, másrészt pedig úgy gondolták, a legkisebb (s akkor már szintén jól bevált), 45 kilogrammos AGM–114 Hellfire-rakéta, plusz a fegyverzet-felfüggesztő pilon tömege meghaladja a gép szárnyainak teherbírását. Tévedés volt.

A modernizált irányítópult.

Az RQ–1B Predator a közepes magasságban tevékenykedő, hosszú repülési idejű, távolról irányított felderítőgépek kategóriájának első, valóban megbízható típusának számított. Alkalmazásával elkerülhetővé vált az, hogy az ellenséges légvédelem a hagyományos felderítőgépet lelőve annak pilótáját is elpusztítsa. Emellett az egy felszállással teljesíthető rendkívül hosszú (akár 24 órás) repülési idő alatt nem fárad el és nem követ el kritikus hibát a „személyzet”, amely válthatja egymást a biztonságos földi irányítóközpontban. 

A Predatorok „póráza”, a műholdas kommunikációs antenna.

Kettős csapás

A hivatalosan 2000. június 21-én elindított Big Safari-projekt keretében az RQ–1B-k felfegyverezhetőségét kezdték vizsgálni. Ennek során a kísérleti gép megerősített és oldalanként egy-egy fegyverzet-felfüggesztő pilonnal ellátott szárnyakat, illetve az AGM–114C Hellfire félaktív lézeres irányítású rakéta célra vezetéséhez szükséges lézeres célzórendszert kapott. Az első, még gyakorló, azaz robbanótöltet nélküli Hellfire-t 2001. február 16-án indították el: a fegyver telibe találta a célpontnak kijelölt kiselejtezett harckocsit. Egy februári, immár éles AGM–114C-kkel végrehajtott sikeres lövészetsorozat után gyors döntés született: nagyobb magasságban repülve, álló helyett mozgó célok ellen és a modernebb AGM–114K Hellfire II rakétákkal kell folytatni a kísérleti programot, amelynek egyik legfontosabb támogatója Cofer Black, az ügynökség terrorizmus elleni központjának vezetője volt. Ő az ideális eszközt látta meg a felfegyverzett Predatorokban: egy csendes, alig észlelhető, a megfelelő pillanatig a célterület felett körözni képes, precíziós csapásmérő repülőgépet, amelyet a célországtól távol, baráti vagy semleges repülőtérről lehet üzemeltetni. Valóban: az 1400–1500 kilométeres hatótávolság jó barátja az ilyen „rejtett” műveleteknek csakúgy, mint az a tény, hogy a hangsebesség alatti, kifejezetten jól hangszigetelt hajtóművű Predator és a hangsebesség feletti Hellfire II-es kombinálásával a megcélzott személyt semmilyen hanghatás nem riasztotta a becsapódás előtt. A békeidős bürokrácia miatt azonban még az olyan tesztek sem hoztak áttörést a programban, mint az, amikor a hírhedt terroristavezér, Oszama bin Laden feltételezett pakisztáni lakóházának mását támadták meg a felfegyverzett Predatorral. A rakéta a kijelölt szoba ablakán „kopogott be”, a teszt kiértékelése szerint mindenkit megölve a helyiségben. Aztán jött 2001. szeptember 11., az Egyesült Államok elleni terrortámadás, és minden megváltozott. A program teljes támogatást és zöld utat kapott. S egyben új nevet is: megszületett az MQ–1A típus. A Reconnaissance, (magyarul felderítő) R-je helyett a többfeladatúságot jelző M (Multirole) került a távolról irányított gépek hagyományos Q betűje elé.

Felderítés, csapásmérés: mikor mire van szükség.

Dolgos hétköznapok

A terrortámadást követő afganisztáni, majd iraki amerikai fegyveres beavatkozás során, a CIA bin Laden-vadászata, illetve más, terrorizmussal gyanúsított személyek, csoportok felderítése és támadása alkalmával kulcsfontosságú szerepet kaptak az újdonsült felderítő/harci Predatorok. Helyesebben szólva a Predator-rendszer, hiszen egy összetett, sok specialistát és komoly technológiai hátteret megmozgató egységről beszélhetünk. Egy „csapat” jellemzően négy MQ–1B repülőgépből, egy irányítóközpontból, egy, az adatkapcsolathoz szükséges műholdas állomásból, illetve a szükséges logisztikai elemekből áll. A 24 órás bevetés emberigénye is magas: 55–60 specialista kell az olajozott működéshez. A gépet, illetve a fedélzeti érzékelő, célzó- és fegyverrendszereket egy időben két pilóta és egy szenzoroperátor felügyeli. Természetesen a 24 óra alatt többször váltják egymást a hajózócsapatok, így mindig friss és kipihent katonák működtetik az értékes gépet. A fel- és leszállás során direkt rádiókapcsolat van az eszköz és az irányítóközpont között. A felderítési és támadási feladatok végrehajtása során, a nagy távolságok miatt már műholdas adatátvitelre van szükség a gép és a hajózók között. Ha a bevetési területhez közel kialakítható egy 1500×23 méteres, leszállásra alkalmas pálya, akkor az MQ–1B képes az előretolt repülőtéren, a helyszínre szállított kisméretű, mobil irányítóegység segítségével leszállni. Így a gép üzemanyag- és fegyverutánpótlásával lerövidíthető a bevetések közötti idő.

A drón irányítója: munka közben.

Előttem az utódom…

Az utolsó MQ–1B-1-et 2011. március 3-án vette át az amerikai légierő. Ekkor már több mint egymillió repült óra volt az RQ–1/MQ–1 Predatorok mögött, 90 százalék feletti hadrafoghatósággal. Bármennyire is úttörőnek számított az MQ–1B a maga nemében, a korlátozott repülési magasság (7600 méter), illetve a kis fegyverterhelés miatt (két AGM–114 Hellfire II, illetve később hat AGM–176 Griffin irányított rakéta) továbbfejlesztésre volt szükség. Az MQ–1C Gray Eagle egy jóval erősebb és takarékosabb Thielert Centurion 1.7 dízelhajtóművel, négy fegyverzetfelfüggesztő ponttal, másfélszer akkora maximális felszállótömeggel és a rossz időben is használható AN/ZPY–1 STARLite radarrendszerrel felszerelve állt hadrendbe 2009-ben.

Érdemes megemlíteni, hogy az igen érzékeny, stratégiai fontosságú fegyverrendszernek minősülő MQ–1-es családot csak az Egyesült Arab Emirátusok, Olaszország, Marokkó és Törökország kapta meg. Az Egyesült Államokban pedig „határőr” Predatorok is repülnek, az Amerikai Vám- és Határvédelmi Szolgálat kötelékében.

Irányított bombák: a precíz csapásmérés eszközei. Fotó: internet

Magyar Honvéd 2017. szeptember/Trautmann Balázs

Forrás: honvedelem.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 03. 18., 13:56
Az Oroszország és Ukrajna közötti háborúban mindkét fél, de elsősorban az ukránok több ízben bevettettek különböző típusú és méretű (pl. Sea Baby, Magura, stb.), robbanóanyaggal megrakott drónhajókat, hogy ezekkel mérjenek csapást az ellenfél tengeri és kikötői célpontjaira.
2024. 03. 11., 11:50
Az MH Klapka György 1. Páncélosdandár katonái többhetes elméleti és gyakorlati képzés keretében sajátították el a Spike LR2 típusú páncéltörő rakéta használatát és karbantartását, a tatai laktanyában, illetve a Magyar Honvédség Központi Gyakorlóterén, a Bakonyban.
2024-04-04 12:53:29
„Európa legmodernebb tüzérségi lövedékeket gyártó fegyvergyártóműve épül Várpalota keleti városrészén – húzta alá prof. dr. Palkovics László, az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. vezérigazgatója a Várpalotai Védelmiipari Komplexum 155 milliméteres tüzérségi lőszereket gyártó épületének alapkőletételén, április 3-án, szerdán.
2024-03-25 13:49:47
„Az ejtőernyős állomány képességének fenntartása kihívás, felkészítésük nehéz, ám az alkalmazásuk pillanatában rendkívül fontos, nélkülözhetetlen szerepet kapnak” – nyitotta meg kötetlen hangnemben a 2024-es ejtőernyős napot Sánta Gábor dandártábornok, az MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár parancsnoka.
2024-03-18 15:07:54
2024-ben az EUFOR parancsnoki teendőit ellátó nemzet, így magyar csoport biztosítja a misszió MEDEVAC (Medical Evacuation), azaz egészségügyi kiürítési képességét. Beszélgetés a misszióra való felkészülés részleteiről és a külföldi szolgálat körülményeiről Dajka Attila alezredessel, az EUFOR Helikopter Alegység parancsnokával és dr. Forgács Levente hadnaggyal, az alegység egyik orvosával.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 04. 17., 13:42
Fodor László számtalan alkalommal és szerepkörben bizonyította, hogy a hazai lövészet központi alakja, hiszen többek között lövészetvezető, bíró, edző, fegyvermester és szerszámkészítő. Nem mellesleg, közelgő nyugdíjba vonulása előtt több, mint négy évtizeden át vezette a szentendrei laktanya lőterét.
2024. 04. 16., 12:25
Ma már alig emlékszik valaki Tankó Béla grafikusművészre, aki az ötvenes évektől kezdődően a nyolcvanas évek elejéig alkotott.
2024. 04. 16., 10:37
Tizennyolc nemzet hallgatóinak részvételével kezdődött a 44. Nemzetközi Katonai Megfigyelő Tanfolyam április 8-án, az MH Béketámogató Kiképző Központban.
2024. 04. 15., 13:26
Harckocsi vezetési gyakorlatot tartott az MH Klapka György 1. Páncélosdandár Szomódon, április 9-én. A tatai katonák a „harcmezők királyával”, a Leopard 2A4HU típusú harckocsival manővereztek a változatos terepen.

  JETfly Magazin

A magyar főváros légikikötője ismét elnyerte a Skytrax „Kelet-Európa legjobb repülőtere” címét a World Airport Awards díjátadón. Az idei már zsinórban a tizenegyedik alkalom, amikor a Budapest Airport az utasok visszajelzése alapján kiérdemelte a rangos elismerést.