Az Egyesült Államok hadiflottája jelenleg közel 300 aktív hadihajóval rendelkezik, azonban a világpolitikai helyzet drasztikus változásai miatt ezek már nem elegendőek a megnövekedett számú feladat ellátására, ezért az állományt másfél évtizeden belül legalább 355-re kívánják bővíteni.
Mivel az új hadihajók kifejlesztése, valamint a már rendszerben lévő típusok újabb egységeinek legyártása is hosszú időt vesz igénybe, áthidaló megoldásként felvetődött, az úgynevezett „Naftalinflotta”, vagyis a tartalékba helyezett egységek egy részének reaktiválása, de úgy tűnik az ötlet lekerült a napirendről.
Tom Moore admirális, aki 2016 óta az amerikai flotta hajóinak fejlesztéséért, karbantartásáért és üzemeltetéséért felelős NAVSEA (Naval Sea Systems Command) parancsnoka azt nyilatkozta, hogy miután tüzetesen átvizsgálták a tartalékállományban lévő hadihajókat, arra a megállapításra jutottak, hogy értelmetlen és túlságosan költséges lenne reaktiválni őket. Az admirális azzal indokolta a döntést, hogy nemcsak túlságosan elavultak technikailag, de állapotuk a korrózió és a hosszú évek óta tartó műszaki kannibalizáció miatt nagyon rossz.
Az úgynevezett Tartalék Flotta, vagy becenevén Naftalinflotta, a hidegháború évtizedeiben több száz leállított egységből állt és benne a Liberty hajóktól a nehézcirkálókon át a repülőgép-hordozókig minden megtalálható volt. Napjainkra azonban számuk ötven alá csökkent, mivel többségüket lebontották, eladták, vagy elsüllyesztették, hogy a tengeri halak számára mesterséges élőhelyekként szolgáljanak. A megmaradt hajók, amelyek többsége Oliver Hazard Perry-osztályú fregatt, néhány Ticonderoga-osztályú cirkáló, valamint kisebb szállítóhajók, Philadelphiában, Pearl Harborban, illetve a Bremertonban lévő tárolóhelyeken várják sorsuk beteljesedését.