Az Egyesült Államok haditengerészete a 2020-as költségvetési évben, mintegy 400 millió dollárt különített el személyzet nélküli, drón hadihajók rendszerbe állítására. A tervek szerint 2024-ig évente két egység átvételét tervezik, amelyek a jövőbeli úgynevezett „szellemflotta” alapját képezik majd és a későbbiekben nagy szerepet szánnak neki a flottakötelékek, de főleg a repülőgép-hordozók védelmében, tekintettel, a megnövekedett orosz és kínai fenyegetésre és az olyan új hajó elleni fegyverek megjelenésére, mint például a kínai DF-21D és DF-26 rakéták.
A programnak nagy lökést adott, a Vigor Industries által, a DARPA megbízásból kifejlesztett 140 tonnás, Sea Hunter trimarán sikere, amely San Diegoból, Pearl Harborba hajózott, majd onnan sikeresen hazatért a kísérő hajók beavatkozása nélkül. (a teszt valószínűleg még 2018 októberében zajlott le, de csak 2019 januárjában jelentették be hivatalosan)
A szellemflotta megvalósításához és a kísérletekhez a költségek csökkentése érdekében egyelőre egy már létező hadihajótípust kívánnak drónná alakítani, ez pedig a 60 méter hosszú, 200 tonnás RiverHawk OSV 60 típusú őrnaszád, amelyet az amerikai hadiflottán kívül az iraki haditengerészet alkalmaz még. Amennyiben a program sikeres lesz és folytatásához a pénzügyi fedezetet is biztosítják, akkor kerül sor nagyobb, korvett méretű egységek kifejlesztésére, amelyek a radarokon és szenzorokon, valamint a tüzérségi eszközökön kívül torpedókkal, de elsősorban nagy hatótávolságú felszín – levegő rakétafegyverzettel lesznek felszerelve.
Az még nem teljesen tisztázott, hogy a „szellemflotta” hogyan fog a haditengerészet rendszerébe illeszkedni, de a távlati elképzelések szerint egységei alkalmasak leszek az élőerő veszélyeztetése nélküli, az ellenséges vizekre való behatolásra és ott speciális felderítő, csapásmérő bevetések végrehajtására. Hálózatba kapcsolva, a flottakötelékek elővédjeként légvédelmi előrejelző és légelhárító tevékenységet is végezhetnek majd, időben semlegesítve az ellenség hajó elleni rakétáit, robotrepülőgépeit. Ez a megoldás jelentősen kiterjesztené a repülőgép-hordozók és kísérőhajóik védelmét, mert a rombolók és cirkálók saját radarjainak hatótávolságán kívülről érkező fenyegetésekre sokkal korábban tudnak majd reagálni.