Oroszország szupertitkos tengeralattjárója

A nyilvánosságra került műszaki paraméterek is jelentős részben csak becslésekre és a csekély mennyiségű kiszivárgott adatra alapozottak.

A Losharikot a hidegháború alatt kifejlesztett, alig 40 méteres Projekt 1851 és a 30 méterrel hosszabb, Projekt 1910 utódjának szánták. Építését még 1988-ban kezdhették el Szeveromorszkban, de a munkálatok a Szovjetunió megszűnése és az azt követő politikai és gazdasági káosz miatt hosszú évekre leálltak. Amikor aztán a kilencvenes évek közepén újból elővették a programot, az a továbbra is súlyos pénzhiány miatt nagyon vontatottan haladt, így a hajó valószínűleg csak 2003-ban állhatott szolgálatba.

Hossza hozzávetőleg 70 méter, vízkiszorítása kb. 1600 - 2000 tonna lehet. Meghajtásáról egy 5 megawattos, E-17 típusú atomreaktor gondoskodik és a víz alatt kb. 10 – 11 csomós sebesség elérésére lehet képes. A Projekt 10831 külsőre hagyományos tengeralattjáró képét mutatja, de az áramvonalas burkolat alatt, hét egymással összekapcsolt gömbből álló nagyszilárdságú, nyomásálló belső hajótest rejtőzik. A hátsó gömbökben van elhelyezve a reaktor és annak segédberendezései, az elülsőkben pedig  az érzékelők, szenzorok, valamint mellettük, a 25 fős személyzet felettébb szűkös lakó és munkatere. A speciális kialakítás oka hogy a Projekt 10831 küldetéseit gyakran 1000 méteres mélységbe lemerülve, a tengerfenéken végzi, ahol ez a szerkezeti kialakítás különösen előnyös szilárdsága miatt, az ott uralkodó nyomásviszonyok közepette. (a típus a Losharik becenevet, egy gömbökből álló testű rajzfilmfiguráról kapta) 

A Mélytengeri Kutatások Igazgatósága (GUGI), formálisan ugyan civil intézmény, de a valóságban a Katonai Hírszerzés, a GRU fennhatósága alá tartozik, ennek megfelelően a Losharik küldetései szigorúan titkosak, akárcsak maga a hajó. Elsődleges feladata a tengeralatti távközlési kábelek „megcsapolása” és az elektronikai hírszerzés, valamint érzékelők, szenzorok ellenőrzése, cseréje, telepítése, de ugyanígy alkalmas mélytengeri szabotázsakciók végrehajtására is. Ennek megfelelően erős és mozgékony, többcélú manipulátorkarokkal, valamint a tengerfenékre való leérkezést tompító, behúzható talpakkal is felszerelték. A Losharik alkalmas arra is, hogy a mélyben összekapcsolódjon a még az elődtípusok fogadására átépített, BS-64 jelzésű, Delta III típusú, egykori rakétahordozó tengeralattjáróval, mint egyfajta anyahajóval. Állomáshelyük az Olenya Gubában található titkos bázis a Kola-félszigeten, ahol egy fedett dokk rejti őket a műholdak elől.

Forrás: http://www.hisutton.com/