Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, akkor elmondhatjuk, hogy 2006 Németországban is a különleges események éve volt. Ugyanis több mint 60 évvel a II. világháború befejezése után találkozott egymással két ismeretlen veterán: a 110 éves (!) Henry Allingham (Royal Air Force) és a 109 éves (!) Robert Meier (Wehrmacht).
Az első és második világháborút szerencsésen túlélt veterán katonák közül a „fiatalabb”, Robert Meier 1897. március 10-én született Ukrajnában. Az időközben Németországban letelepedett Meiert, 1916-ban besorozták a hadseregbe, majd rövid időn belül a franciaországi harcok kellős közepében találta magát. Csaknem négy hónappal a fegyverszünet előtt, 1918. július 19-én, comblövés következtében megsebesült, ezért hazaszállították egy hátországi kórházba. Így szerencsésen átvészelte az első nagy világégést. A II. világháború alatt ismét behívták katonának, de kora miatt már nem a frontra vezényelték, hanem utánpótlási feladatok ellátására. A háború vége előtt két héttel családja Németország nyugati részébe menekült, ő viszont orosz fogságba esett. A három évig tartó és reménytelenül hosszúnak tünő hadifogságot úgy élte túl, hogy a kapott cigarettákat élelemre cserélte. A szörnyü embertelenségből végül 1948-ban szabadult és tért haza.Az „idősebb” angol veterán szintén két világháború nagy túlélője. A 110 éves Henry Allingham-nek, azonban katonaként egészen más élete volt, hiszen ő mindig is a győztesek oldalán küzdött. A „jó öreg Henry” 1896. június 6-án született a dél londoni Clapham-ban. Fiatal életét hamar beárnyékolta a szüleinek korai elvesztése. Ugyanis Henry születése után nemsokára meghalt az édesapa, így tulajdonképpen az édesanyja nevelte fel. Majd 1915 szeptemberében, amikor az anyja is meghalt, került a Royal Navy Air Service (RNAS) állományába. Alakulatát nem sokkal később Franciaországba vezényelték, ahol a repülőcsónakok és tengeri repülőgépek karbantartójaként teljesített szolgálatot. Henryt utóbb a pilóták próbaképpen néhányszor magukkal vitték felderítő és bombázó repüléseikre, aki ezek után elhatározta, hogy repülő lesz. A törzskart 1917 folyamán Dunkirk-be (Dunkerque) helyezték át, ahol később az RNAS és a Royal Flying Corps egyesüléséből megszületett a nemsokára oly híres Royal Air Force (RAF). Henry Allingham a légierőtől azonban már csak 1919-ben, Cologne-ban kapta meg az áhított pilótaigazolványt. A II. világháború idejében végül mérnökként hasznosította tudását. 1941-ben részese volt annak a sikeres küzdelemnek, melyet a Harwich kikötő elleni német mágneses aknák ellen folytattak.Henry, aki az I. világháború után, 1919-ben lépett először Németország földjére, akkor még a brit megszálló csapatok tagjaként. Másodszorra, 2006-ban, viszont már barátként érkezett.
A két veterán, akik azelőtt sohasem találkoztak, ekkor nagy örömmel köszöntötték egymást. Majd a találkozó során felidézték háborús emlékeiket is. A több mint 80, illetve 60 évvel ezelőtti ádáz ellenfelekből immár két békésen üldögélő vidám öregurat láthattak a szervezők. Az új barátság jegyében Henry bánatosan jegyezte meg: „Már túl késő ahhoz, hogy megtanuljak németül.” – mivel nem beszéli Meier anyanyelvét. Az esemény során Dortmund közelébe vitték a veteránokat, akik a háborús emlékhelyen a kölcsönös tisztelet jegyében adóztak a két világháború áldozatai előtt. A hosszú élet titkáról sokat nem árultak el, de a megbékélés jegyében kötött barátságuk mindenképpen figyelemre és tiszteletre méltó. A korukat meghazudtoló egykori katonák őszinte megbocsátása intő és követendő példa lehet az utókor számára.
S ezek után, mi mit is kívánhatnánk nekik? Jó egészséget, és újabb 100 évet!
