Hosszú huzavona és politikai csatározások után Pakisztánnak végre sikerült nyélbe ütnie Svédországgal a hat légtérellenőrző repülőgép, azaz AWACS (Airborne Warning And Control System) gépek beszerzéséről szóló egymilliárd dolláros üzletet. Az AWACS gépek beszerzésének igénye már 25 évvel ezelőtt felmerült, ám érdemi lépéseket a Pakisztáni Légierő csak az új évezred elején tett. A SAAB 2000 regionális utasszállítón alapuló svéd AWACS megelőzte az amerikaiak E-2C Hawkeye-on és a kanadaiak Bombardier Dash-8/Q200-on alapuló ajánlatát.
A SAAB 2000 gépre az Ericsson által fejlesztett, PS-890 Erieye nevü fázisvezérelt radar került. A 200 modulból álló radart így a törzs fölötti konténerben is el lehetett helyezni, megspórolva ezzel a tányért forgató mechanikát. Ugyanakkor a rendszer hátránya, hogy a radar csak a mellső légteret fedi le, igaz, ezt 160 fokban teszi. Tehát a gép hosszanti tengelyéhez képest elöl és hátul egy 20 fokos holttér keletkezik. Az Erieye 6000 méteres magasságon nagy radar-keresztmetszetü célokat 450 kilométerről, vadászgép kategóriájú repülőgépeket pedig 330 kilométerről képes észlelni. A radar vízfelszíni célokat is képes felderíteni, akár 320 kilométeres távolságból is. A fázisvezérelt radar előnye, hogy a felderítést adott szektorokra lehet koncentrálni, míg másokat csupán figyelemmel kísér. Egy adott szektort akár egyszerre két üzemmódban is pásztázhatják.
Erieye a felhők fölött – kicsi, de okos
Pakisztán ezzel az üzlettel néhány évre jelentős előnyhöz jut, hiszen India egyelőre nem rendelkezik ilyen teljesítményü AWACS gépekkel. Az indiai honvédelmi beszerzésekért felelős ügynökség ugyan már dolgozik azon, hogy az Oroszországtól beszerzett A-50 AWACS gépeken lévő, relatíve költségesen üzemeltethető Vega-M radarokat kiváltsa, ám szokásukhoz híven jelentősen lemaradtak az ütemtervhez képest.
