Négyévnyi fejlesztés és próbálgatás után az USA hadserege úgy döntött, hogy elkezdi gyártatni az új önjáró lövegét, az NLOS-C-t (Non-Line of Sight- Cannon). Jövőre egyelőre mindössze tizennyolc darabot gyártanak le, míg azután csupán hatot. Az NLOS-C feltehetőleg 2010 körül fogja majd leváltani a folyamatos modernizáció ellenére is elavultnak számító M-109-et, s szintén dandárszinten fogja támogatni a gyalogságot.
A próbák alatt az új NLOS-C 155 mm-es ágyújából több ezer lövedéket lőtt ki. A megfelelő tüzgyorsaságot az automatizáltság fokozásával kívánták elérni, így a lövedékek töltése is teljesen automatikusan történik. Az M-109-től eltérően magát az ágyút most nem Németországtól, hanem Nagy-Britanniától vásárolták (az ottani M-777 vontatott löveg ágyúja). Az alváz meghajtásáról hibrid-elektromos motor gondoskodik, ezzel is növelve a hatótávot, amire szüksége is van, hiszen csupán 30 lövedéknek van hely, azok kilövése után újra kell tölteni. A NLOS-C jelenlegi tömege 23 tonna körüli, ám ezt valószínüleg egy-két tonnával sikerül még csökkenteni, a kompozitanyagok alkalmazásának köszönhetően.Az NLOS-C harci értékét tekintve jelentősen elmarad a német PzH2000 mögött. Ez részben annak köszönhető, hogy a védettség növelését, illetve a nagyobb hatótáv elérését csak komoly súlytöbblettel lehetett volna megvalósítani, így azonban az NLOS-C már nem fért volna el közepes szállítógépekben, konkrétan a C-130-ban. A nemrég bemutatott német AGM-hez képest pedig a meglévő előnyeit – kisebb tömeg, jobb szállíthatóság, kisebb üzemanyag-fogyasztás – is elveszíti. Úgy tünik, az USA nem tud vagy nem akar nagy teljesítményü tüzérségi eszközöket fejleszteni, hiszen jóformán a II. világháború óta az USA tüzérsége összességében szinte soha nem számított a legütőképesebbnek.