A katonai repülőtér rendszerbe állásának 60. évfordulóját ünnepelték a hétvégén Taszáron, melyre több mint ötszáz, a vadászrepülő-ezrednél szolgált katona és polgári alkalmazott jött el. A rendezvényen visszaemlékeztek a megszűnt MH 31. Kapos Harcászati Repülőezred életének legemlékezetesebb pillanataira.
A 60. jubileumi ünnepségre az ország minden részéből érkeztek egykori munkatársak. A rendezvény egyben a megszünt vadászrepülő ezred alakulat-napja is volt. Mivel a régen látott barátoknak és munkatársaknak nagyon sok mondanivalója volt egymáshoz, ezért a főszervezők csak hosszas invitálás után tudták „rábeszélni” a résztvevőket a helyek elfoglalására. Az összegyültek között a környék polgármesterei mellett megjelent Farkas Bertalan nyugállományú dandártábornok, az első magyar ürhajós is.
A megjelenteket Karancz János nyugállományú alezredes köszöntötte. Ismertette a jubileumi nap programját, majd felkérte Pintér Zoltán vezérőrnagyot, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) parancsnok-helyettesét köszöntőbeszédének a megtartására. Pintér tábornok kiemelte: a taszári repülőtér a nyolcvanas-kilencvenes években az ország egyik legszebb és legjobban kiépített repülőtere volt. „Sajnálatos, hogy egy rossz döntést követően bezárásra került, de nagyon jó látni, hogy az ország minden részéből mennyien jöttek el egymással találkozni és emlékezni a repülőtér hatvan évére”, fogalmazott.
A köszöntőt követően a település polgármestere, Pataki Sándor emlékezett a katonai múltra. Mint elmondta, Taszár nagy traumát élt át akkor, amikor döntés született a repülőtér bezárásáról, hiszen egy nyüzsgő, sok ember mindennapjait érintő hely szünt meg, ahol ezt követően szinte megállt az élet. A továbbiakban elmondta: az önkormányzatnál tudták, hogy ezt az állapotot valahogy kezelniük kell. Megindult a „küzdelem” a helyzet megmentésére, és napjainkra elérték, hogy a honvédségi ingatlan száz százaléka önkormányzati tulajdonba került.
„Az első pillanattól kezdve igyekeztünk a megszerzett vagyonnal jól gazdálkodni, megtartani az ingatlanok értékét és fenntartani azokat a hagyományokat, amit a katonák Taszár történetében írtak. Az évek alatt itt müködő alakulatok múltját egy múzeumban dolgoztuk fel és az udvaron őrzött repülőgépeket pályázati pénzekből varázsoltuk újjá”, emelte ki Pataki Sándor, aki végezetül elmondta: az elmúlt években nagyon sok új kiadványt jelentettek meg Taszárról, mert ezzel szeretnék megmutatni magukat az országnak és a repülőtér iránt érdeklődőknek.
Karancz János nyugállományú alezredes ünnepi beszédében először a repülőtér építésének időszakával foglalkozott, majd ezt követően felelevenítette a repülőtér történetének legfontosabb állomásait, a kezdeti JAK-9 és 11 fejlesztésektől a MiG-21-ig, valamint az amerikai IFOR jelenlétig. Külön hangsúlyozta: a repülő ezred 1950-es magalakulása óta nagyon fontos szerepet játszott az ország déli és nyugati határainak védelmében. Különösen jelentős volt ez a szerepvállalás a kilencvenes évek délszláv háborúinak idején. Kiemelte: az ezred először 1952-ben kapott csapatzászlót, amit a mai napig a múzeumban őriznek. Az utolsó csapatzászlót Kaposvár megyei jogú város 1991-ben adományozta. „Az ezred kezdeményezte a Corvin alapítvány létrehozását és müködtetését is, mely katasztrófát szenvedett társaink emlékét hivatott megőrizni”, hangsúlyozta a volt parancsnok. Az alapítvány célul tüzte még ki a magyar és nemzetközi repülőtársadalom kapcsolatainak bővítését és fejlesztését is. Ennek volt konkrét eredménye 1991-92-ben, a nyugat felé történő nyitás éveiben az első nemzetközi repülőnap megszervezése.
Az ünnepség utolsó felszólalójaként Simon Lukács Sándor ,az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület vezetője köszöntötte a résztvevőket. Beszédében ismertette azokat a rendezvényeket és megemlékezéseket, ahol az elmúlt egy évben a szervezet nevében fejet hajtottak a légi szerencsétlenségekben elhunyt katonatársak emléke előtt. „Az MH 31. Kapos Harcászati Repülőezred csak a papírokon szünt meg, mert azok, akik az ezrednél szolgáltak, most itt vannak és emlékeznek a múltra. Jó látni a csillogó szemeket, amikor a régi bajtársak találkoznak”, emelte ki végül.Az ünnepség első része a szolgálatteljesítés közben elhunyt katonák emlékére egyperces néma megemlékezéssel folytatódott, és a Szózat eléneklésével zárult.Az ünnepség második részében a Légierő zenekar adott nagy sikerü müsort, majd koszorúzás és múzeumlátogatás következett. A koszorúzás ideje alatt három repülőgép kis magasságon több alkalommal is elrepült az ünneplők felett, ezzel is tisztelegve az elhunyt társak emléke előtt.