Veterán harcjárművek szerelmesei találkoztak a április utolsó hétvégéjén Bács-Kiskun megyében. Öreg járgányaikkal több településen is átvonultak, végül a jakabszállási Jakab-Csík sportrepülőtéren vertek tanyát. Szinte valamennyi matuzsálem gazdája „hozzáöltözött” kedvencéhez, a szovjet ezredes, a német őrmester és a magyar baka együtt kortyolták az amerikai százados whiskyjét.
II. világháborús katonai táborrá alakult április utolsó napján a jakabszállási sportreptér: itt verték fel a sátraikat a veterán katonai jármüvek országos találkozójának résztvevői. A megszállott gyüjtők többsége igyekezett a lehető legkorhübb egyenruhában érkezni a fesztiválra, néhányan azonban kilógtak a sorból.Udvardi Pista bácsi például 65M mikádóban, egykori elsőéves katonai főiskolás váll-lapokkal sürgölődött a sátrak közt, a Vörös Hadsereg általános iskolás korú tizedeseinek pedig csíkok helyett két-két csillag jelezte a rendfokozatát.
A találkozó egyik szervezője, Hadfi Ferenc szovjet ezredesként rendezte a sorokat. A honvedelem.hu-nak elárulta, hogy bár csak tíz éve foglalkozik komolyabban katonai hagyományőrzéssel, de a haditechnika már sorkatona korában „megfertőzte”: Lentiben volt harckocsizó, szakaszvezetőként szerelt le. Most egy 1939-ben gyártott DKV 250-es motorkerékpárral érkezett, ez a találkozó legöregebb járgánya, a II. világháborúban egy német katonaorvos használta. Az egykori Szovjetunióból, Kurszk mellől hozta, egy kinti barátja szólt, hogy az egyik tanya udvarán, a fészer mellett egy öreg motor körül kapirgálnak a tyúkok. A gazdája semmibe nézte, ingyen akart megszabadulni a roncstól, végül aztán egy jelképes összeget mégis elfogadott érte.Az „ezredesnek” nem csak ezzel a kétkereküvel, de a díszegyenruhájával is szerencséje volt: tízezer forintért sikerült megszereznie, ami nagyon jutányos ár ahhoz képest, hogy egy szovjet tiszti öltönyért mostanában már négyszázezret is elkérnek.A pécsi Varga Jenő is szerencsés gyüjtőnek tartja magát: a Csepel 344-ese, a GAZ-63-asa és a Gaz 67-ese mellé Solton „talált” egy amerikai gyártmányú, darabokra szedett Willys dzsippet. Barátai segítségével lelket lehelt az öreg járgányba, mostanában ezzel jár a veterán találkozókra. A verdát 1942-ben gyártották, a II. világháborúban amerikai katonák használták. Valószínüleg a partraszállás alkalmával került Olaszországba, ahol a háború után 1947-ben felújították. Aztán valahogy Magyarországra keveredett, pár évet „szolgált” a Néphadseregben, aztán a BM állományba került: vagy a rendőrök, vagy az ÁVH használta – ez az újrafestésnél derült ki, amikor előbukkant az alsó rétegek kékesszürke színe.
