A Németország keleti részén lévő világháborús bombák jelentős része még mindig hatástalanításra vár, miközben a tűzszerészek az idővel versenyt futva próbálják semlegesíteni az egyre rosszabb állapotban lévő szerkezeteket.
Noha a második világháború már réges-régen véget ért, a fel nem robbant bombák, illetve lövedékek még ma, a 21. század elején is komoly veszélyforrások Németországban, ugyanis közel kétmillió darabot dobtak le belőlük az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia haderői. A veszedelmes szerkezetek 10-15 százaléka sosem robbant fel. Egyedül Brandenburg területén 350 tonnányi lövedék, akna, gránátvető és bomba van, ezek egy része mezőkön, a többi a háború után kiépített lakott területek közelében helyezkedik el.
A háborús lövedékek megsemmisítéséért felelős brandenburgi hivatal éves költségvetése 13 millió euró. A fel nem robbant lövedékeket többségükben az amerikai és brit légi felvételek alapján azonosítják, melyeket a bombázások után készítettek a szövetségesek pilótái. A bombák által leginkább „fertőzött” területek egyike Oranienburg, ugyanis a szövetségesek úgy hitték, hogy itt fejlesztik ki a német atombombát, ezért a térségnek számos bombázást kellett elszenvednie.
A megtalált és szállítható állapotba helyezett bombákat egy kummersdorfi létesítménybe viszik, ahol távirányítású fürésszel távolítják el a bombák detonátorát és gyutacsát. Ha elegendő – 25 és 35 tonnányi – szétszerelt lövedék összegyülik, egy hatalmas homokgödörben felrobbantják a veszélyes harci eszközöket. A föld alatt azonban még mindig számos bomba rejtőzik; ezek minél tovább maradnak a földben, annál veszélyesebbé válnak. Számos robbanószerkezet belső biztonsági rendszerét kezdte ki az idő vasfoga, ezért bármikor felrobbanhatnak maguktól, pusztító tüzeket okozva.
A talaj alatt rejtőző világháborús bombák Magyarországon is potenciális veszélyforrások, a fővárosi építkezések során szinte havi rendszerességgel találnak rá a második világháború földben pihenő gyilkos emlékeire.
