A Black Eagle orosz harckocsi

A Szovjetunió széthullása után az orosz hadiipar megtorpant, ennek ellenére a 80-as évek végén a leningrádi Kirov tervezőirodában Nyikolaj Popov tervei alapján megkezdődött egy forradalmian új harckocsi tervezése. A terveket az omszki gyár kapta meg, és kapta feladatul, hogy ezek alapján a T-80-as méltó utódját készítse el. Az első mintadarabot 1997 szeptemberében a II. Omszki Katonai Felszerelések és Fegyverek  Nemzetközi Kiállításán mutatták be.

Számos feltételezés kering arra vonatkozóan, hogy ez az új jármü akár exportlehetőséget is biztosíthat Oroszország számára, bár erről még hivatalos álláspont nem született. Természetesen az is fontos, hogy az omszki gyár rengeteg lobbit folytat a sorozatgyártás elnyerése érdekében, ezzel biztosítva a jövőjét, kiszabadulva a csődeljárás árnyékából. A harckocsit éveken keresztül homály fedte. Néhány poszteren és egy-egy elejtett félmondaton kívül semmilyen információ sem jutott el a nemzetközi szaksajtóhoz, míg 1998-ban a Görögországban megrendezett Nemzetközi Védelmi Találkozó alkalmával be nem mutatták. A bemutató a nemzetközi szakértők minden várakozását felülmúlta. Az újszerü megjelenés és kivitelezés lenyügözte a rivális feleket.

A Black Eagle (oroszul: Чёрный Орёл) több ponton tér el a hagyományos szovjet „T” modellektől. A páncéltest nyújtottabb, ezzel a teljes magasság 400 mm-rel csökkent. A futógörgők száma oldalanként hétre növekedett, ezzel a jármü stabilitása és mozgékonysága is pozitívan változott. A vezető helyét hátrébb tolták, lehetővé téve a frontpáncélzat vastagságának növelését. A páncélvastagság mellett a dőlésszögét is növelték.  A vezető optikai eszközei a T-80U eszközeinek továbbfejlesztett változatai. 

 Jól látható az elnyújtott páncéltest és a meredek, különböző szögü síkokból álló torony

A tank fő fegyverzete egy 125 mm-es 2A46M típusú sima csövü löveg. A fegyvert automata töltő- és ürítőberendezéssel látták el, aminek köszönhetően a tüzgyorsasága 12 lövés/percre növekedett. A 30 darab lőszer a torony hátsó részében helyezkedik el, innen juttatja az automatika a lövegbe. A torony különlegessége, hogy többféle löveg beépítését teszi lehetővé különösebb átalakítás nélkül, így akár 152 mm-es löveg befogadására is alkalmassá tehető. A jármübe épített kiegészítő fegyverekről sajnos nem rendelkezünk adatokkal, de feltételezhető, hogy egy 7,62 mm-es párhuzamosított géppuskát építettek a löveg mellé. Minden bizonnyal ellátták gránátvetőkkel is.

  A torony hátsó részében 30 darab lőszer rejlik

A háromfős legénység minden tagja egy-egy kamrában helyezkedik el. A kamra feladata, hogy találat esetén megvédje a kezelőszemélyzetet. A torony alakjában is komoly változtatásokat eszközöltek: növelték a dőlésszögek nagyságát, és megváltoztatták a páncéltest vastagságát is. Az alkalmazott páncélzatra vonatkozó adatokat az oroszok titkosan kezelik. Ugyanígy kevés adattal rendelkezünk a jármü többi tulajdonságáról is. Azt lehet tudni, hogy a tank erőforrása egy dízelmotor és egy gázturbina. A jármü súlya 50 tonna körül van.

A Black Eagle nem emlékeztet a „T” testvéreire

A nagy titkolózás okai összetettek. Egyrészt hagyományosan féltik a még mindig riválisnak tekintett amerikai és nyugat-európai hadseregektől az új technikai eszközöket, másodsorban ezzel kívánnak a világpiac vezető helyére törni, megmentve a csőd szélén álló gyárakat. Elfogadhatónak látszik azoknak a katona szakértőknek a véleménye, hogy az oroszok az omszki gyárat kívánják a hazai harckocsigyártás központjává tenni.