Az elődökre emlékeztek Veszprémben

Beszédében Szücs Pál ezredes, az ezred parancsnoka emlékeztetett arra, hogy 13 évvel ezelőtt azért február 6-át választották a fegyvernem napjává, mert Bay Zoltán mérnök és tudós, a mikrohullámú technika egyik legnagyobb ismerője munkatársaival 1946-ban e napon mérte a Hold –Föld távolságot. A kísérletnek óriási jelentősége volt a maga korában, de a technika, a tudomány mai szintjén sem csökkent az értéke.

Szücs ezredes arról is szólt, hogy Bay Zoltán szellemiségén túl emlékeznünk kell azokra a nagy elődökre, a volt munkatársakra, a sok-sok sorkatonai szolgálatát letöltött fiatalra, akik akár több évig feszülten figyelték az indikátort, tervtáblán rajzolták a repülők útvonalát, és a plexitáblák előtt ülve továbbították az információkat. A mai napon tisztelgünk azon technikusok előtt is – folytatta – akik minden tudásukkal óvták, javították a régmúlt és a jelen technikai eszközeit, s tiszteletünket fejezzük ki azok iránt, akik a föld alatt, 24 órás szolgálatban óvták légterünket. Hősök voltak ők, a mindennapok hősei, akik felelősségteljes munkájukkal járultak hozzá hazánk légterének védelméhez.

 A koszorúzást követő állománygyülésen felolvasták Havril András vezérezredesnek, a HM Honvéd Vezérkar főnökének köszöntőlevelét, majd az ezred parancsnoka elevenítette fel Bay Zoltán munkásságát. Az 1900-ban Gyulaváriban született tudós – szólt Szücs ezredes Bay Zoltán katonai témájú kutatásairól és eredményeiről – az 1940-es évek elejétől, a Honvédelmi Minisztérium megbízásából kezdett el kutatócsoportjával foglalkozni mikrohullámú kísérletekkel, a rádiólokátorok kifejlesztésével. A magyarországi lokátor kutatás ezekben az években indult meg, felhasználva azt a kimagasló szellemi kapacitást, amelyet a kiválóan képzett fizikusok és mérnökök biztosítottak. A kutatócsoport első feladata a mikrohullámok alkalmazása elméleti alapjainak lerakása, a müködési feltételek megteremtése és a szerkezeti megoldások kidolgozása volt. Az úgynevezett „holdradar” kísérlet kettős célt szolgált: választ vártak arra a tudományos kérdésre, hogy a mikrohullámok kijutnak-e a világürbe, illetve, ha igen, miként veri vissza ezeket a hullámokat a Hold?

 A Dallos György által kifejlesztett adóvevővel először 30, majd 100 kilométeres távolságból tudtak kapcsolatot teremteni, 1943. áprilisában pedig már radarjeleket tudtak megjeleníteni földi tárgyakról. Az újpesti Tungsram gyár tetején telepített kísérleti lokátor katódsugárcső-ernyőjén megjelentek a Dunán úszó hajókról visszaverődő jelek. A háborús körülmények közepette is folytatott – így értelemszerüen csekély anyagi támogatást kapott – kutatás és fejlesztés eredményeként 1946. februárjában jutottak el odáig, hogy kijelenthették: megradarozták a Holdat. Mint később kiderült, az amerikaiak egy hónappal korábban már hasonló eredményt értek el, de ez nem csökkenti Bay és társai érdemeit. A magyar tudósoknak ugyanis az amerikaiakénál nehezebb körülmények között, háborús környezetben, szegényes anyagi és technikai feltételek mellett sikerült nemzetközi mércével is kimagaslót alkotniuk. Ma már az is elmondható, az a kísérlet indította el azt a folyamatot, amelynek nyomán egy új tudományág született, a radarcsillagászat, mely szülőatyjának máig is Bay Zoltánt tartják.