A 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj jelentős átalakuláson ment át az elmúlt egy évben. A nevükön kívül a feladatuk is megváltozott, ezért természetesen a kiképzési rendszert is át kellett alakítani. Ebben nagy segítséget kaptak az Egyesült Államokból érkezett katonai kiképzőcsapattól, amelynek mindegyik tagja valamelyik különleges rendeltetésű alakulatnál szolgált korábban. A nyugállományú szakértők közül többen igazi harccselekményben is részt vettek, több évtizedes tapasztalatukat jól hasznosíthatják a magyar katonák.
Az egyik amerikai kiképzö Lloyd Mitchell, aki a szárazföldi haderö különleges eröinek a tagja volt. Az új mintájú amerikai egyenruháján büszkén viseli a ranger- és az ejtöernyösjelvényeket is.Szakterülete a lövészetek oktatása, ehhez szintén több tanfolyamot elvégzett, például a Sniper minösítést is megkapta. A különbözö kézifegyverek mesteri kezelésén kívül nagy gyakorlata van az oktatásban is, többéves tapasztalattal rendelkezik idegen hadseregek katonáinak képzésében. Már sok afrikai, ázsiai és dél-amerikai országban oktatta a helyi katonáknak az amerikai hadseregben megszerzett szakismereteket. Jelenleg Magyarországon a különleges müveleti zászlóalj tagjainak igyekszik átadni a tapasztalatait.
Az amerikaiak az érkezésük után felmérték a szolnoki katonák szaktudását. A Magyar Honvédségnél a régi szövetségi rendszer örökségeként szovjet kiképzési módszerekkel végezték a felkészülést. Ebben sok hasznos elem található, ugyanakkor több olyan is, amely már nem felel meg a modern harci követelményeknek vagy a különleges erök igényeinek. A régi alaplögyakorlatok, a fekvö testhelyzetben végzett lövészetek nem készítenek fel igazán a valós harchelyzetekre. Még akkor sem lenne elegendö, ha több ezer löszert ellönének ilyen alkalommal. Az ilyen lötéri gyakorlás csak laboratóriumi helyzetet szimulál a valósághoz képest. Ezért a lögyakorlatok során megpróbáltak minden szükségtelen technikát, módszert kivenni az oktatási módszerekböl. A régi beidegzödésektöl nem olyan egyszerü megválni, de türelemmel és sok gyakorlással elérhetö.A magyar katonák egyéni löfegyvere jelenleg még az AK–63D gépkarabély, de hamarosan megérkezik a váltótípus, amely az amerikai Colt cég M4A1 típusa. A szolnokiak a kiképzök instrukciói alapján már most úgy kezelik a fegyvereket, hogy könnyen át tudjanak majd állni az új típusra.
Az M4A1-es gépkarabélyt kifejezetten a különleges erök katonái számára fejlesztették ki. A betolható válltámasz és a rövidebb csö miatt a fegyver hossza jóval kisebb, mint a régebbi konstrukciójú, orosz eredetü gépkarabély. Ergonómiailag sokkal kedvezöbb kialakítású, egyszerübb a kezelése, kényelmesebben lehet célra tartani hosszabb ideig is, gyorsabban lehet célt váltani. A kisebb harci tömege miatt kevésbé terheli meg a katonákat. A sínekre felszerelhetö optikai irányzék és az egyéb kiegészítök lehetövé teszik a célok hatékony leküzdését.Lloyd Mitchell jól ismeri az M4A1-est. Sokkal megfelelöbbnek tartja a különleges erök számára az amerikai gépkarabélyt, mint az orosz eredetü AK-t. Az ö egyik legfontosabb érve az, hogy jóval pontosabb, kisebb a szórása.
De nemcsak a gépkarabéllyal történö lövészetet gyakorolják a magyar katonák. A különleges müveleti zászlóaljnál másodlagos fegyverként a P9RC magyar gyártmányú pisztoly van rendszeresítve, amely 9 mm-es Parabellum löszerrel müködik. Ezt a fegyvert inkább tartalékként, önvédelmi célokra használhatják. Az amerikai statisztikák szerint a pisztollyal megvívott tüzharcoknál az átlagos lötávolság 7 méter. Vagyis ilyen jellegü fegyverhasználatra kell felkészíteni a magyar katonákat is. A kiképzés legfontosabb célja éppen az, hogy megfeleljenek a valós helyzeteknek.A táborfalvai lötéren is éppen azt gyakorolták, hogy a gépkarabéllyal történö tüzelést hogyan kell gyorsan felváltani a pisztoly használatának. A harchelyzetben gyakran fordulhat el, hogy éppen kifogy a löszer, vagy már a karabéllyal nincs hely és idö a közelben váratlanul felbukkanó ellenséges célpont leküzdésére. Ilyenkor van nagy szerepe annak, hogy a pisztolyt a lehetö leggyorsabban elövegye a katona a tokból, tüzkész állapotba hozza, és célzott lövéseket adjon le. Mindehhez alaposan be kell gyakorolni minden egyes mozdulatot, a helyes kétkezes fegyverfogást és persze a célzást is. Nagyon fontos, hogy mindezt úgy végezzék el, hogy mindkét szem nyitva van. Ez talán sokaknak meglepö, hiszen általánosan elterjedt módszer, hogy az egyik szem csukott a célzáskor. Annak, hogy mindkét szem nyitva van, azért fontos a szerepe, mert ezáltal a lövésznek nagyobb a látótere, kisebb az esélye annak, hogy a holttérben felbukkanó ellenséges harcosok meglephetik.
A pisztolylövészetnél elöször alig pár lépésre a céltábláktól gyakorolnak, több lövést leadva. Ennek az a célja, hogy a találatok kis szórással egy csoportban helyezkedjenek el. Ebben az esetben a közvetlenül egymás után becsapódó, viszonylag kis energiájú pisztolylövedékek is olyan sokkot képesek okozni, hogy az harcképtelenné teszi az ellenfelet. Még védömellény viselése esetén is olyan ütést kap, hogy elveszti rövid idöre a cselekvöképességét, mozgáskoordinációs zavarok lépnek fel. Ez pedig idöt biztosíthat a pisztoly használójának, hogy végleg harcképtelenné tegye az ellenfelet, vagy elhagyja a tüzvonalat. Már számos olyan esetet dokumentáltak, amikor a pisztolylövedékek úgynevezett megállító hatása nem volt elégséges az ellenfél harcképtelenné tételéhez. Több találat után is képes volt a támadást folytatni, a fegyverét használni. Márpedig ha figyelembe vesszük a pisztolyhasználat már említett átlagos lötávolságát, akkor egy rohamozó ellenfél életveszélyes közelségbe tud kerülni egy-két másodperc alatt. Egy nagy testü emberrel ezt nem szabad megkockáztatni, aki a közelharc során már késsel, puszta kézzel vagy egyéb módon is veszélyt jelenthet. Ezért mindenképpen harcképtelenné kell tenni a lehetö leghamarabb, és ilyenkor nem számít a löszerfelhasználás sem. A közeli lögyakorlatok során készségszintre emelik a fegyverhasználatot, ezután már távolabbról is képesek lesznek gyors reakcióidövel hatékonyan célba találni a pisztollyal.A szolnokiak hamarosan olyan fegyvert is kapnak, amely méltán népszerü a különleges katonai és rendöri alakulatoknál. A német HK MP–5-ös géppisztolyt is rendszeresítik az alakulatnál. Ezzel a fegyverrel lesznek képesek a legjobban megvívni az épületharcokat, ahol szintén a kis lötávolságok a jellemzöek. Reméljük, hogy az új fegyverek megérkezése után azokat a REGIMENT olvasóinak is bemutathatjuk.
Az amerikai kiképzök természetesen tovább folytatják a tevékenységüket. Mint Lloyd Mitchell elmondta, a különleges müveleti zászlóaljhoz a kiképzö csapat és a magyar katonák munkájának végén ellenörök érkeznek a NATO-tól, akik megvizsgálják a felkészültségi szintet. Ugyanis a NATO-nak szüksége van a magyar különleges erökre. A szövetségi rendszer katonai vezetöi szükség esetén ugyanolyan fontosságú harci feladatokat bízhatnak a magyarokra, mint amilyen az amerikai vagy bármely más tagállam különleges eröitöl elvárható. A hadtörténelemben számos példa igazolja, hogy a megfelelö harcértékü különleges különítmény vagy harccsoport tevékenysége egész hadmüveleteket befolyásolhat kedvezö irányban. Ennek tudatában a szolnokiak idöt és löszert nem sajnálva hajtják végre a lögyakorlatokat.