Az Egyesült Államok különleges rendőri egysége

Ha röviden akarnánk összefoglalni a SWAT rendeltetését, akkor azt mondhatnánk, hogy olyan bünügyi akcióknál, ahol különösen veszélyes fegyveres bünözökröl van szó, túszejtéseknél vagy terrortámadások megelözésére, felszámolására vetik be az egységet, amely a rendelkezésre álló fegyverek és technikai eszközök segítségével képes a lehetö legkisebb kockázattal végrehajtani azt. Az alábbiakban a rendelkezésre álló lehetöségeket kihasználva, a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk bemutatni a SWAT egységek kialakulását, felszerelését és alkalmazását.A kezdetekAz Amerikai Egyesült Államok történelmében mindig is fontos szerepet játszottak a fegyverek. Már a kezdetek kezdetén, amikor az elsö telepesek megérkeztek és elkezdtek terjeszkedni, nélkülözhetetlen eszközükké váltak a puskák, pisztolyok, kések, hiszen az öslakos indiánok és a különbözö rablóbandák azon igyekeztek, hogy megkeserítsék, megnehezítsék az életüket. Sokkal inkább az életük részévé vált az eröszak és a küzdelem, mint az óhazában. A „szabadság földjén” a liberális gondolkodás már korán gyökeret vert a fejekben, és megtanulták megvédeni azt, ami az övék. Persze a vadnyugati idök már elmúltak, de a fegyverek továbbra is részét képezik sok amerikai mindennapjainak. Emiatt aztán nagyon sok eröszakos büncselekményt követnek el az országban, ezzel a világ élvonalába tartoznak. Az USA történelme során mindig volt valami, ami miatt a különféle bünbandák szervezödtek. Eleinte csak a telepesek fosztogatása, majd postakocsi-, illetve bankrablás, marhatolvajlás volt a sláger, aztán a XX. század elsö felében, amikor megjelentek a maffiák, az alkoholcsempészet, majd késöbb a kábítószerpiac. Napjainkban már olyan dolgok is színesítik a palettát, mint a radioaktív anyagok csempészete vagy a nemzetközi terrorizmus.Ahogy az a felsorolásból is látszik, az amerikai rendörök sohasem unatkoztak. Sajnos nem kevesen közülük áldozataivá váltak a bünözökkel folytatott harcnak. Az amerikai rendöröknek azzal a tudattal kellett dolgozniuk nap mint nap, hogy nem nagyon tartanak tölük a banditák, gengszterek. Az egyenruha, amely hatásos lehet egy egyszerü családi csetepaténál, már nem véd meg, ha a kemény bünözökkel kerül szembe a törvény öre. Így volt ez a vadnyugaton is, ahol a sheriff hivatás sem számított nyugdíjas állásnak, és így van ez ma is Bronxban és a hasonlóan kemény városnegyedekben. A villamosszék, a kötél vagy a gázkamra sem volt kellöen nagy visszatartó erejü. A II. világháború után újabb nagyarányú népvándorlás indult el az Újvilág felé. A sok tisztességes szándékú ember mellett érkeztek olyanok is az országba, akik nem a becsületes megélhetés útját keresték. Az olasz maffiához is érkezett „erösítés”, és más népcsoportok is megjelentek az országban.

A 60-as években aztán robbanásszerüen megnövekedett a kábítószerrel kapcsolatos büncselekmények száma, illetve a korábbi cikkekben már említett terroristahullám is éreztetni kezdte a hatását.A bünözök egyre agresszívabbakká váltak, föleg, ha még kábítószer hatása alatt is álltak. A kihívásokra válaszul a Los Angeles-i rendörség egyik tisztje, Daryl Gates 1967-ben egy beadványában írta, hogy létre kellene hozni egy speciális egységet, amely különleges fegyverei és kiképzése révén hathatósan képes felvenni a harcot a bünözökkel. Gates rendörtiszt utalt rá, hogy az ötlet nem a sajátja, nyilvánvalóan példa volt elötte az SAS müködése és sikerei. Az egységnek a fent már említett Special Weapons Assault Team nevet adta, ezt az elképzelést azonban a rendörfönök Ed Davis elvetette.A következö személy John Nelson rendörtiszt volt, szintén a Los Angeles-i rendörségtöl, aki sürgette egy olyan különleges egység létrehozását, amellyel minimalizálni lehet az emberveszteséget. Gates felügyelö rögtön „rámozdult” a kérdésre, és létrehozott egy önkéntesekböl álló kis csapatot. Ez lett aztán a magja annak a 15 négyfös csoportnak, amelyet önkéntesekkel töltöttek fel. Az állomány különleges kiképzést kapott, és a városi rendörség D szakasza lett.Nelson jelentése négy fö területet említ meg, ahol azonnali lépésekre van szükség. Elsö a különféle lázadások, tüntetések megfelelö taktikai kezelése, a második a politikai gyilkosságok – különösen az orvlövészek – elleni hathatós védelem (J. F. Kennedy, 1963; Martin Luther King, 1968), a harmadik a VIP-személyek védelme a merénylöktöl (Robert Kennedy, 1967), és végül az ún. városi gerillák (bandák) elleni harc.A Los Angeles-i rendörség (LAPD – Los Angeles Police Department) SWAT egységének elsö komoly bevetésére 1969. december 9-én került sor, amikor is a Black Panters szélsöbalos szervezettel négyórás fegyveres harcot folytattak. A küzdelem végén a Black Panters tagjai megadták magukat, a rendörök közül pedig hárman sebesültek meg. 1974-ben azután Los Angeles városa és az állam hivatalosan is elfogadta a SWAT-et. Szervezeti felépítés, kiválasztásNapjainkra az USA minden államában és nagyvárosában található SWAT alakulat. Jellemzöen az amerikai állapotokra, se szeri, se száma a különféle speciális egységeknek, így külön csapata van az FBI-nak, a DEA-nak (drogellenes egység), a Parti Örségnek, a vámörségnek és még ki tudja, melyik szervezetnek.Létezik SWAT egysége a megyei sheriffhivatalok némelyikének is, úgyhogy ember legyen a talpán, aki kívülállóként kiismeri magát. Általánosságban elmondható – a városi rendörségek SWAT-jeire vonatkoztatva –, hogy azok a rendörök lehetnek tagjai, akik már legalább három éve szolgálnak a testületnél. Természetesen szigorú pszichológiai, egészségügyi és fizikális kiválasztáson is át kell még esnie a jelöltnek.A fizikai felmérö három mérföld futásból áll, amelyet 24 perc alatt kell teljesíteni, 50 fekvötámasz, 50 felülés következik ezután, majd egy 400 m hosszú akadálypálya, amelyen megtalálhatók különféle megmászni, átkúszni, átbújni stb. való akadályok. Ha ezzel végzett a jelölt, közvetlenül utána jön a lövészet, ahol minimum a célok 90%-át el kell találni.Ha egy jelölt megfelel a felvételi procedúrán, akkor nem dölhet hátra nyugodtan, mert kezdetét veszi egy speciális képzés, ahol elsajátítják a SWAT egységek fegyverzetének és felszereléseinek használatát, a feladatok végrehajtásához szükséges taktikai ismereteket. Emellett természetesen tovább folyik a fizikai állóképesség növelése, hiszen negyedévenként felmérésen kell részt vennie mindenkinek. Amikor az egység tagjai nincsenek épp bevetésen vagy kiképzésen, normál járörszolgálatot látnak el a városban.Fegyverzet és technikaAhogy az a nevéböl is kitünik, különleges fegyverekkel felszerelt egységröl van szó. Személyi felszerelésként minden SWAT egységben megtalálható a kiváló HK MP–5-ös géppisztoly, a különféle kiegészítöivel (lézerirányzék, lámpa, holosight stb.) együtt. Általában a 9 mm-es Parabellum ürméretü géppisztolyt használják, de egyre inkább elterjedöben van az erösebb .40 Smith and Wesson ürméretü löszer is. Erre azért volt szükség, mert a para ürméretü lövedék megállító ereje sokszor már nem elégséges egy bekábítószerezett támadóval szemben, míg az .40 SW löszer azért leveri a lábáról.Egyéni fegyverzet még mindenkinek a pisztoly is, ebböl gyakran kettöt is viselnek. Itt már nagyobb a típusok közti különbség, mert használnak Glockot, Beretta 92F-et, HK USP-t, Sig Sauert, Smith and Wessont és Coltot is. Ez szinte egységenként változik, aszerint, hogy mire esküsznek. Az ürméret is változó a 9 mm-es Parabellumtól a .45 ACP-ig. A pisztolyra szerelhetö tartozékok itt is használatban vannak.(Még a kezdeti idökben elöfordult, hogy hatlövetü forgópisztolyokkal voltak ellátva a SWAT tagjai, de hamar váltottak, mert felismerték, hogy túl kicsi a tüzerejük.)A következö általánosan elterjedt fegyvertípus az M–16-os fegyvercsalád különbözö tagjaiból kerül ki. Általában a rövidebb M–1-es Comando változat a kedvelt, mert jobban megfelel a városi harc sajátosságainak. Mondanom sem kell, hogy itt is minden használatban van, ami ehhez a fegyverhez készült (lámpa, irányzék stb.). Talán vannak, akik most megkérdezik, hogy minek olyan fegyver, amelynek ilyen áthatoló lövedéke van, hiszen ez nem felel meg az általános rendöri alapelveknek, amely szerint arra kell törekedni, hogy csak a célszemély sérüljön meg a lövéstöl, a mögötte álló vétlen személyek lehetöleg ne. Nos, nem szabad elfelejtenünk, hogy Amerikában nagyon sok fegyverbolt van, ahol szinte korlátozás nélkül lehet hozzájutni a legkülönfélébb löfegyverekhez, ezenkívül virágzik az illegális fegyverpiac is. Aki pedig akarja, a fegyver mellé bárhol beszerezhet lövedékálló mellényt is. Manapság egyre inkább gyakorivá válik, hogy a „másik oldal” is védöfelszerelésben van, így a hagyományos lövedékek nem nagyon okoznak végzetes sérülést nekik. Ezért szükséges egy olyan fegyver, amellyel átlöhetö a lövedékálló mellény is. Nem beszélve arról, ha mondjuk 150-200 méterre kell pontos lövéseket leadni. Azt hiszem, így már érthetö az M–16-os létjogosultsága.Megtalálhatók az arzenálban a 12-es kaliberü sörétes puskák változatai. A klasszikus vonalvezetésü (Winchester, Remington) fegyvereken kívül az igazán célorientált Benelli típus a favorit, amely kialakítását tekintve a legjobban megfelel a különleges egységeknek. Ehhez aztán nagyon széles löszerválaszték áll rendelkezésre.

A mesterlövök fő fegyvere általában a .308 win. Remington M24 típusú puska. Ez a polgári kivitelü 700-as modell speciális rendöri célra átalakított változata. Az ös a legendás M40-es változat volt, amely még Vietnamban debütált.Minden fegyvertípus felsorolása meghaladná a terjedelmi korlátokat, azonban néhány érdekességröl mindenképpen érdemes említést tenni. Egyik ezek közül a Taser cég kilöhetö elektródájú elektrosokkpisztolya. Aki esetleg még nem hallott erröl a készülékröl, annak röviden annyi, hogy a pisztoly képes 5 méter távolságra kilöni elektródáit, amely 50000 volt feszültséget visz át a célszemélybe, aki rögtön ropni kezdi a csárdást. Nagyon hatásos, és biztonságos távolságból alkalmazható, szemben a kézi sokkolókkal.Használnak még 40 mm-es gránátvetöt is, pl. könnygázgránát kilövésére, illetve az .50 cal. Browning nehéz mesterlövészpuskát.Az egyéb eszközök közül meg kell említeni a különféle villanó- és hanggránátokat, amelyek fontos részét képzik a helyiségbe történö behatolás biztosításának. Ajtónyitásra egyébként a kos és a Huligan nevü feszítövas szolgál a jó öreg 10 kg-os kalapács mellett persze. Fontos szempont a rendőr védelme, ezért nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ez megfelelö legyen. A ruházat anyaga a tüzálló nomex. A színe nagyon változatos, szintén államonként, megyénként, de akár egy nagyobb városon belül is változhat, attól függöen is, hogy milyen fajta bevetésre mennek a SWAT emberei. Általában fekete, illetve sötétkék a színe, de nem ritka a terepszínü vagy khaki, illetve homokszínü sem. És ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy katonai egységgel van dolgunk! Tehát ezen a téren szintén nagy a kavalkád. Azt viszont a ruházat külsö részén feltünö felirat jelzi, hogy „kinek köszönhetik a látogatást” (Police, FBI, DEA stb.). A felszerelés fontos eleme a IV. fokozatú lövedékálló mellény, amelynek mell- és esetleg hátrészén kerámiapanel található, amely védelmet nyújt még a nagy energiájú puskalövedékek ellen is. Ha a lövedékálló mellény kialakítása nem olyan, hogy zsebeibe felszerelést lehessen elhelyezni, egy külön taktikai mellényt hordanak legfelül, amelynek számtalan funkcionális zsebe van. Kevlársisak védi a fejet, a szemeket pedig speciális szemüveg. (Az amerikai piacon számtalan olyan cég található, amely böséges választékban kínálja a különféle felszereléseket, így aztán széles a paletta.) Az utóbbi években terjedt el széleskörüen a könyök- és térdvédök használata, ez nagyon hasznos eszköz, hiszen az érzékeny ízületek megóvása elsödleges a harcképesség fenntartásához.Nem egyéni, hanem kollektív védöeszközök a különféle pajzsok. Kollektív, mert ugyan egy ember tartja, azonban fedezékében egy egész behatoló egység képes elrejtözni. Többfajta méretben, kivitelben készülnek. Van közöttük lámpával felszerelt, és olyan is, amelyet méreténél fogva kis kerekeken lehet elöretolni. Azonban anyaguk olyan, hogy szintén képesek ellenállni a karabély- és puskalövedékeknek. Aki tartja, az egy páncélüvegen néz elöre, és pisztolyát a pajzs elé tartva löni is tud – igaz, hogy kicsit körülményesen. A mögötte állók kétoldalt kihajolva szintén löhetnek elörefelé. Bár a pajzzsal nehézkes a mozgás, az általa nyújtott biztonság mégis megéri a kényelmetlenséget.

Ha olyan helyszínt kell megközelíteni, ahol a terepen nincs megfelelö fedezék, nagy segítséget nyújtanak ehhez a SWAT páncélozott jármüvei. A kisebbek terepjáró-méretüek, a nagyobbak között pedig akár katonai lánctalpas lövésszállító (M113) is megtalálható. Nekünk itt, Magyarországon talán kissé szokatlan ez a fajta készültség, azonban ne felejtsük el, hogy odakint sokszor nagyon heves tüzharcok alakulnak ki.Normál esetben hagyományos gépjármüvekkel közelítik meg a müveleti helyszínt. Több filmben felbukkant egy nagy dobozos teherautó, SWAT felirattal az oldalán. Ez képes egy komplett egység teljes felszerelését hordozni, úgyhogy a team azonnal bevethetö. Természetesen a különleges egység rendelkezésére állnak a rendörség helikopterei is, ahonnan kötélen leereszkedve vagy alacsonyan lebegésböl leugorva juthatnak el a céljukhoz az emberek.Az irányításról a megfelelö hírrendszer gondoskodik. A felszámoló csoport emberei olyan modern eszközöket használnak, mint pl. a fejtetömikrofon, amely a sisak belsejében található, és a koponyacsont által közvetített hangrezgéseket a fejtetöröl veszi le, illetve a halánték-„fülhallgató”, amely hasonló módon közvetíti a hangot a fül felé. Lehetne még folytatni a felsorolást, de ugorjunk inkább az akciók ismertetésére.Bevetések„Hála” az amerikai bünözöknek, a SWAT egységek tagjai nem panaszkodhatnak arra, hogy kevés lenne a dolguk. Hol egy bankrablás, hol egy túszejtés, hol pedig egy bünbanda székhelyének elfoglalása a cél. A 70-es évek megszaporodott terroristahullámai már elörevetítették egy sötétebb jövö árnyképét. Mindenfajta büncselekményre, ami ezzel kapcsolatos, fel lehetnek készülve. A számtalan bevetés közül nagyon nehéz kiragadni bármelyiket is, azonban van egy, amelyet azért említenék meg, mert mindenképpen tanulságos eset. A részleteiben már több ízben feldolgozott esemény a 90-es években történt. Három bünözö jól bekábítószerezve úgy gondolta, hogy Rambót fog játszani. Tetötöl talpig lövedékálló ruhába öltöztek, magukhoz vettek 1-1 Kalasnyikovot, extra löszer-javadalmazással, és egy kisváros utcáján válogatás nélkül elkezdtek lövöldözni mindenre és mindenkire, ami mozgott. Hatalmas volt a fejetlenség, mert ugyan a rendörjárörök hamar a helyszínen voltak, azonban a pisztolyaikkal nem tudtak kárt tenni a dühöngö bünözökben. Így aztán jobb híján ök is csak fedezékböl nézhették, tehetetlenül, a pusztítást. A helyi SWAT egységet értesítették, azonban a sors fintora, hogy éppen lövészetröl jöttek hazafelé, és alig volt löszerük. A helyzetet aztán úgy sikerült megoldani, hogy egy fegyverüzletböl kölcsönvettek vadászpuskákat, a megfelelö töltényekkel, ezekkel aztán már sikerült átlöni a lövedékálló ruhákat. Az eset intö jel volt arra nézve, hogy mennyire tehetetlen mindenki, ha nincsenek meg a megfelelö feltételek. Ahogy az amerikai SWAT egységek felszerelését elnézi az ember, hajlamos felsóhajtani, hogy „irigylem a problémáikat”! Igen, sok tekintetben valóban irigylésre méltó mindaz, amit náluk lehet látni, sok eszköz láttán biztosak lehetünk abban, hogy az számunkra örökké álom marad. Azonban ne felejtsük el, hogy ha tényleg megkapnánk a problémáikat, mi lenne itt. Másfelöl pedig nem kell egyáltalán szégyenkeznie a magyar speciális egységek tagjainak. Már nemegyszer bizonyították – amikor sikerült kijutniuk Orlandóba, az évente megrendezésre kerülö kommandós versenyre –, hogy nincsenek semmivel sem elmaradva, szép helyezéseket értek el.