Rakétavédelem a biztonságért

O’Reilly dandártábornok március 28-án délután sajtótájékoztatót tartott, melyet April H. Foley, az Egyesült Államok Budapesten akkreditált nagykövete nyitott meg. A nagykövet asszony elmondta, hogy az Európában tervezett radarok, illetve elfogó rakéták telepítési terveivel kapcsolatban fontosnak tartják európai partnereik informálását, és a rakétavédelmi koncepció világos bemutatását. Külön kiemelte: a „ballisztikus rakétavédelem” kifejezésben a kulcsszó a védelem – ez a megállapítás napjainkban különösen aktuális, mivel Oroszország a jelek szerint egyfajta fenyegetésként értékeli a kezdeményezés Lengyelországra és a Cseh Köztársaságra vonatkozó elemeit. Hozzátette: Magyarországon semmiféle létesítmény telepítését nem tervezik a program keretében.

Az amerikai tábornok előadását a fenyegetés természetének bemutatásával kezdte, hangsúlyozva, hogy a proliferáció következtében a „lator” államok (Észak-Korea, Irán), illetve az úgynevezett nem állami szervezetek – mint amilyen például a Hezbollah terrorszervezet Libanonban – ballisztikus rakétáikkal komoly veszélyforrást jelentenek az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságára. Míg húsz évvel ezelőtt mindössze nyolc ország volt képes ballisztikus rakéták indítására, napjainkban 24 ország rendelkezik ilyen fegyverekkel, köztük interkontinentális rakétákkal. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy szinte lehetetlen előre jelezni, mikor jut egy adott állam az ilyen típusú képesség birtokába. Az amerikai kezdeményezés (Ballistic Missile Defence, BMD) célja ezért egy közepes és nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védőernyő kialakítása az Egyesült Államok és szövetségesei számára.

A ballisztikus rakéták röppályája három szakaszra osztható. A rakétavédelmi program tervei szerint a közvetlenül az indítást követő, 3-5 percig tartó szakaszban (boost phase) légi telepítésü lézerrel, illetve mozgási energiát felhasználó eszközökkel semmisítenék meg a rakétákat. A pálya középső szakaszában (midcourse phase), amikor a rakéta az atmoszférán kívül repül, ennél több idő, nagyjából 20 perc áll rendelkezésre az elfogására. Ebben a szakaszban földi telepítésü, illetve a hajókra felszerelt, tengeri telepítésü Aegis ballisztikus rakétavédelmi elfogó rendszerek lépnek müködésbe. A végső, mintegy 30 másodperc és egy perc közti szakasz (terminal phase) során a rakéta robbanófeje visszatér az atmoszférába. E szakaszban a védelmet többek közt a végső nagy magasságú területvédelmi rendszer (Terminal High Altitude Area Defense), a Patriot PAC-3 elfogórakéta-rendszer, valamint a Németországgal és Olaszországgal közösen fejlesztett MEADS (Medium Extended Air Defense System, középtávú kiterjesztett légvédelmi rendszer) nyújtja. A rendszer érdekessége, hogy a tervek szerint egy robbanófej nélküli eszközzel való ütközés eredményeképpen semmisülne meg a fenyegető rakéta légkörbe visszatérő része. Az ellenséges rakéták felderítését müholdak és földi radarok végzik, a rendszer elemeit pedig egy rendkívül modern és komplex vezérlési és irányítási rendszer integrálja.

 A tervek szerint 2013-ra 54 elfogórakéta-rendszert telepítenek a program keretében, ebből 44-et az Egyesült Államokban, tízet pedig Európában. Az elemzések alapján arra jutottak, hogy Európa és az Egyesült Államok lefedettségét legjobban az biztosítaná, ha az európai elfogó rendszert Lengyelországban telepítenék, egy radart pedig a Cseh Köztársaság területén. Így a rendszer védelmet biztosítana az európai államok számára a Közel-Keletről indított, közepestől nagy hatótávolságig terjedő ballisztikus rakétatámadások, illetve az Észak-Koreából induló nagy hatótávolságú támadás ellen is.

A rakétavédelmi program megvalósításában az Egyesült Államok együttmüködik a NATO-val, szakértői részt vesznek az Észak-atlanti Tanács és a NATO-Oroszország Tanács ülésein, illetve a NATO rakétavédelmi projektjében. Az USA ballisztikus rakétavédelmi rendszerét úgy tervezték, hogy az teljesen interoperabilis legyen a NATO védelmi rendszerével.