Határőrök szürkében, azaz a német GSG-9 terrorelhárító alakulat

1972-ben München nyerte el a nyári olimpiai játékok rendezésének jogát. Mind a szervezök, mind pedig a sportolók nagy elánnal készültek a versenyekre, nem is sejtve azt, hogy milyen véres drámába torkollik a XX. nyári olimpia.A Palesztin Felszabadítási Szervezet egyik csoportja, a Fekete Szeptember nevü arab terroristaegység a játékokat akarta arra felhasználni, hogy felhívja a figyelmet önmagára és céljaira. Szeptember 5-én nyolc terrorista az olimpiai faluban behatolt az izraeli csapat szálláshelyére, ahol két izraeli sportolót megöltek és kilencet túszul ejtettek. A túszok elengedésének fejében 200, Izraelben bebörtönzött palesztin fogoly szabadon bocsátását követelték, amelyet azonban az izraeli kormány megtagadott. Ekkor a német hatóságoktól egy repülögépet követeltek, amelyen túszaikkal elhagyhatják az országot. A terroristákat és a kilenc túszt két helikopteren átszállították a fürstenfeldbrucki katonai repülötérre, ahol a Lufthansa légitársaság Boeing repülögépe már várakozott, hogy elszállítsa öket valamelyik arab országba. A német rendörség ezt a helyet szemelte ki arra, hogy a terroristákat megrohamozva kiszabadítsa a túszokat. A túszmentö akció azonban véres kudarcba fulladt, mert a terroristák az összes túszukat lelötték, söt több rendört megsebesítettek, akik közül az egyik bele is halt a sérüléseibe. Közülük öten vesztették életüket a rendörséggel vívott tüzharcban, hármójukat élve sikerült elfogni. Miközben az olimpiai játékok folytatódtak, a német rendöri vezetök és a politikusok levonták a megfelelö konzekvenciákat az esetböl.

Egyértelmü volt, hogy a vérengzés azért történhetett meg, mert az NSZK rendörsége egyszerüen nem volt felkészülve egy ilyen jellegü krízishelyzet kezelésére. A döntés gyorsan meg is született: fel kell állítani egy speciális, antiterrorista egységet. Az elhatározást hamarosan tett is követte, és csupán fél évvel az olimpián történtek után, 1973 áprilisában megalakult az új egység GSG–9 (Grenzschutzgruppe) néven. Az akkor belügyminiszter (késöbb külügyminiszter), Hans-Dietrich Genscher összekötö tisztje, Ulrich Wegener alezredes kapta a feladatot a speciális egység felállítására. Mint a neve is mutatja, az NSZK határörsége részeként állt fel az egység. De honnan is származik a név, mi az a kilences szám? A válasz meglehetösen profán, ugyanis ez volt a határörség kilencedik egysége. Mára azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, hiszen a határok nélküli Európában átrendezödtek a német határörség viszonyai is, azonban a neve – mint védjegy – megmaradt.Mint az ilyenfajta alakulatok esetében mindig, itt is arra törekedtek, hogy a legjobb embereket gyüjtsék össze. Hatásköre kiterjed a teljes szövetségi köztársaság területére, és ugyan a belügyminisztérium alá tartoznak, speciális feladatokat hajtanak végre a külügynek, a szövetségi bünügyi hivatalnak és a vámszerveknek is.Felépítés, kiválasztás, kiképzésA szervezeti felépítése sokban hasonlít a brit SAS-hez. Az egység három részre tagozódik, GSG–9/1, GSG–9/2 és GSG–9/3 századokra. Az elsö a terrorelhárító, a második a tengerészeti, a harmadik pedig a légi (ejtöernyös) egység. Az elsö kettöbe mintegy 100 fö, a harmadikba pedig 50 fö tartozik. Bázisa a Bonn mellett lévö Sankt Agustinban található.Az újonnan megalakuló egység magját a rendörség és a katonaság jól képzett önkéntesei közül válogatták. A Bundeswehrböl érkezöknek természetesen le kellett szerelni és ismét felszerelni a határörséghez. A GSG–9 ma is a fenti szervezetektöl toborozza az utánpótlást. Az ide jelentkezöket nem a pénz motiválja (ami azért több, mint egy közönséges rendöri egységnél), hanem az, hogy egy olyan kiváló, világhíres csapatnak lehetnek a tagjai, amelybe tartozni nagy megtiszteltetés. A GSG–9 hatásköre egész Németországra kiterjed. Feladata elsösorban a terrorcselekmények megszakítása, felszámolása, fegyveres bünözök elfogása, a kábítószer és a szervezett bünözés elleni harcban való részvétel, ezenkívül a túszejtés, emberrablás és zsarolás büncselekmények vonatkozásában a beavatkozás. Nyomozati cselekményeket nem folytat, hanem a nyomozó szervek felkérésére hajtja végre a különféle elfogásokat és egyéb, speciális jellegü feladatokat. (Itt kell említést tennem a GSG–9-hez hasonló felépítésü, ám a rendörség kötelékébe tartozó speciális egységekröl, a – Specialeinsatzkommandos – SEK-röl. A német rendörség különleges bevetési csoportjai minden tartományban megtalálhatóak, van, ahol több is. Hatáskörük általában a tartományra terjed ki, de ha a körülmények úgy kívánják, akár saját tartományukon kívül is bevethetöek. Ehhez hasonló mintára épült ki Magyarországon is a TESZ és a megyei beavatkozó alosztályok rendszere. Léteznek továbbá katonai kommandóalakulatok, a Kommando Specialkräfte (KSK), illetve a Kampfschwimmer (amely a német haditengerészet különleges alakulata.)Visszatérve a GSG–9-hez, nézzük, hogyan is áll össze az alapkiképzés?Ha valaki jelentkezni akar az egységhez, mindenképpen szükséges két év szolgálat a német belügyi szervek (esetleg katonaság) más egységeinél. Az alapképzés idötartama 22 hét. Ebböl 13 hét az alapozó-, 9 hét pedig a haladóképzés. Természetesen mindezek elöfeltétele a sikeres orvosi és pszichológiai teszt. A jelentkezök többsége már ezeken kihullik. Akik fenmaradnak a rostán, azokból is morzsolódik még le jó néhány jelölt. Az alapképzés után – már a GSG–9 tagjaként – azonban tovább folynak a különféle szakosító képzések (pl. mesterlövö, müszaki technikus stb.).A mindennapi képzések alatt az egység tagjai rutinszerüen begyakorolják, hogy egy-egy szituációban hogyan kell ténykedniük. Folyamatosan fejlesztik a harci taktikákat, illetve a különféle technikai eszközeiket, hogy teljesen naprakészek legyenek a bünözök elleni harcban. Ök szerencsére belátták, hogy a felkészületlenségért nagyon súlyos árat kell fizetni! Arra pedig, hogy a gyakorlatban, éles helyzetben is kipróbálják a tanultakat, kiválóan megfelelnek a különféle, hagyományosabb rendöri jellegü feladatok. Wegner parancsnok után, 1980-ban Klaus Bländer vette át egy évre az egység irányítását, majd Uwe Dee következett, aki egészen 1991-ig volt a GSG–9 parancsnoka. Öt Jürgen Bischoff váltotta. 1999 óta pedig Friedrich Eichele tölti be a parancsnoki tisztet.A GSG–9 akcióiA tüzkeresztség a megalakulás után négy évvel jött el. 1977. október 18-án a Lufthansa Mallorca és Frankfurt között közlekedö LH181 számú, Boeing–737-es járatát eltérítette a Vörös Hadsereg Frakció négy terroristája. A gép fedélzetén 86 utas tartózkodott. Elöször Rómában, majd Cipruson szálltak le, ahol üzemanyagot is tankoltak. Az eltérített utasszállító gépet a NATO vadászgépei kísérték. A géprablók célja az volt, hogy baráti országban szálljanak le. Mindeközben a tárgyalás folyamatosan zajlott a terroristákkal, de semmi eredménye nem volt. A német kormány minden eshetöségre felkészülve utasította a GSG–9-et, hogy szervezze meg a túszmentö akciót. Az egység útnak is indult Ciprusra, de mire odaértek, az elrabolt Lufthansa-járat már továbbállt. A német terroristaellenes különítmény újra nyomába eredt a másik gépnek, de mivel az sokkal gyorsabb volt, így csak az események után tudtak kullogni. Elöször Tel-Avivban akartak leszállni egy kis pihenésre, azonban a végén Törökországban kötöttek ki.Az eltérített gép leszállt Ománban, aztán tovább repült Dubaiba. Közben a terroristák felfedték szándékaikat. Kiderült, hogy tizenegy bebörtönzött német és két török társuk szabadon bocsátását követelték. A GSG–9 is megérkezett Dubaiba, de a 181-es járatnak megint csak hült helyét találták. Ekkor az egységet kettéválasztották. Egyik része maradt Dubaiban, a másik pedig továbbment az eltérített gép után, ezúttal Ádenbe. Mivel az idöjárás rendkívül viharos volt, az eltérített Boeing landolása bizony elég keményre sikerült, amelynek következtében a gép futómüvei megsérültek. A kapitány kérte a terroristákat, hogy kívülröl megszemlélhesse a futómüveket. Ök ezt engedélyezték is neki, persze szigorú felügyelet mellett. Mikor kiderült, hogy a gép megsérült és a további út kétséges, elszakadt a cérna. A kapitányt azzal vádolták, hogy nem müködik együtt, szabotálja az akciójukat, ezért kivégezték. Ezzel viszont átlépték azt a láthatatlan vonalat, amely a tárgyalások további menetét más irányba terelte. Míg egészen eddig a pillanatig az egyezkedések a békés megoldás érdekében történtek, mostantól kezdve már csak látszattárgyalás zajlott – bár ebböl a terroristák semmit nem vettek észre.Mindenesetre a sérült gép felszállását kieröszakolták, és az irányt Szomália felé vették. Itt leszállási engedélyt is kaptak, talán nem véletlenül. A terroristák Jürgen Schumann kapitány holttestét kidobták a gépböl. Mint a szagot fogott kopó, úgy loholt a terroristák nyomában a német speciális egység. Igaz, a folyamatos helyváltoztatások, a bizonytalanság nem tett jót az egység tagjainak, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy kiválóan képzett profikról volt szó, akik nagyszerü parancsnokok irányítása alatt dolgoztak. És új eröt öntött beléjük, hogy érezték, rövidesen markukban lesznek a bünözök. Azonban egészen az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy tulajdonképpen ki is fogja végrehajtani a túszmentési akciót? Bár a GSG–9-nek megkapta a német kancellár felhatalmazását, azonban idegen ország területén nem volt illetékességük, még ha a repülögép fedélzete német felségterületnek számított is. (A mogadhisui repülötéren is volt egy speciális egység, azonban a felkészültségük eléggé hiányos volt, olyannyira, hogy a föpróbán a gyakorlatra kirakott gép ajtóit nem is tudták kinyitni.) A helyzet elég reménytelennek látszott. Ekkor azonban a helyi erök parancsnoka beszélt a szomáliai elnökkel. Felvázolta neki, hogy ugyan a gép német terület, azonban szomáliai földön áll. A GSG–9 készen áll arra, hogy végrehajtsa az akciót, ezt ugyan vissza lehet utasítani, azonban ha a dolgok balul ütnek ki, akkor a felelösség bizony Szomáliát fogja terhelni. Az NSZK kormánya ekkor közös túszszabadítási akciót ajánlott fel. Kedvezö hozzáállás esetén pedig segítené a két ország gazdasági kapcsolatait. A dilemma feloldódni látszott, és a szomáliai elnök élt is ezzel a lehetöséggel. A túszmentésre meg is született a terv. Elöször is feloldották az addigi repülötérzárlatot, és a forgalmat újra elindították. Ez kiváló elterelö manöver volt, mert mindenféle mozgást elrejtett. Persze a terroristák rögtön rádiózni kezdtek, hogy mi történt odakint, de csak semmitmondó válaszokat kaptak. Lassan beesteledett, és a repülötéren tovább zajlott a megszokott élet, mintha mi sem történt volna. Így aztán – miközben várták az üzemanyagot – a nagy jövés-menés közepette nem figyeltek fel arra a Herculesre, amelynek fedélzetén újabb német állampolgárok érkeztek, ám nem a turizmus volt a szándékuk. A GSG–9 felszámolói érkeztek meg szép csendesen, utolérve végre az oly rég óta kergetett repülögépet.A roham kezdetét éjjel 02.00-ra idözítették. Ekkor már fáradtak a terroristák, érzékeik eltompulnak, reflexeik lelassulnak. Érdemes egy pillanatra elgondolkoznunk azon az eröfölényen, amely jelen helyzetben volt. Négy gépeltérítöre a GSG–9 62 tagja, nem beszélve a helyi speciális egység embereiröl… Azonban, aki otthonosan mozog a témában, az tudhatja, hogy bizony szükség is van ennyi emberre ahhoz, hogy a gépen minden egyes behatolási/menekülési pontot le lehessen fogni. Az elözö, SAS-röl szóló cikkben már volt róla szó, hogy ebben az akcióban a brit különleges egység is segített, erre majd rövidesen kitérek. A behatolók felvették fekete egyenruhájukat és védöfelszerelésüket. Fegyverzetük MP–5-ös géppisztoly, illetve G33-as (G3 kommandó) automata puskájuk volt. Másodfegyvernek HK P7-es, és VP70-es pisztolyaik voltak. A mesterlövészek a vadonatúj Mauser SP–66-os puskákkal voltak felszerelve, ezenkívül természetesen a szokásos hang-fény gránátokkal és egyéb eszközökkel. Sajnos a felszerelés tekintetében voltak még hiányosságaik, de ezeket lelkesedéssel és odaadással próbálták pótolni.Hat rohamcsoportot hoztak létre, ebböl kettö tartalék volt. A rohamcsoportokban több orvos is volt, természetesen mint felszámoló. A csoportok megnevezése Team 1-töl Team 6-ig tartott. 23.00-kor a csoportok megkezdték a készenléti helyek elfoglalását. A mesterlövészek is elhelyezkedtek a gép körül. Közben a német kancellár ismételten megerösítette a parancsot a túszmentésre. Azért, hogy a dolgok ne menjenek simán, sajnos becsúszott egy elég súlyos probléma. A sós tengeri levegö miatt a hírrendszer nagy része felmondta a szolgálatot. Ha rosszkor történik, ez akár végzetes is lehet egy akció kimenetelére. Gyorsan megegyeztek, hogy a továbbiakban kézjelekkel fognak kommunikálni, és a megmaradt URH-rádiókat szétosztották a csoportparancsnokok között. Természetesen egy jó kommandósnak mindig tudni kell improvizálni, így aztán nem engedték, hogy ez a probléma hátráltassa a küldetésüket. A már említett két brit SAS-tiszt tevékenyen részt vett az akció elökészítésében, a tervek kidolgozásában, hathatós segítséget nyújtva több évtizedes tapasztalatuk folytán. A terv része volt, hogy lehetöleg minél több terroristát be kell csalni a pilótafülkébe, mert akkor a felszámolók tisztában vannak a tartózkodási helyükkel. A SAS-es tisztek a gép orra elött kb. 100 m-re vakító tüzet gyújtottak foszforral, hogy a géprablók figyelmét elvonják. Ketten elöre is mentek megnézni a nagy fényesség okát. Ekkor beindult a gépezet! A repülögép bejárataihoz, szárnyához rohamlétrákat támasztottak és villámgyorsan felkúsztak rajtuk. A T1 csoport a gép elsö ajtajánál hatolt be, kirobbantva/kifeszítve az ajtót. A hang-fény gránát bedobása után, ahogy bent voltak a gépben, németül és angolul kiabálták, hogy „feküdj!" Ezenkívül a folyosókra fedezö tüzet zúdítottak.A T3-as csoport a pilótafülkére ment. Közben a mesterlövészek kilötték a pilótafülkében tartózkodó egyik terroristát, a másikkal a felszámolók végeztek. A T4-es csoport az utasokat próbálta megvédeni úgy, hogy akit kellett, a földre nyomták. Persze az elsö meglepetésböl felocsúdó terroristák fegyvert rántottak, és AK gépkarabélyból hevesen tüzelni kezdtek a kommandósokra. Egyikük még egy kézigránátot is rájuk dobott, és az egyik repesz a T3-as csoport egyik felszámolójának nyakát találta el, súlyosan megsebesítve. Egy másik felszámolónak a hátába fúródtak repeszek, de szerencsére ezek nagy részét a védömellény felfogta, így sérülése kisebb volt. A T2-es behatoló csoport sajnos valami miatt elakadt, ezért csak késve tudott bejutni a gép belsejébe. Ez azért is volt rossz, mert így nem tudtak a terroristák hátába kerülni, másfelöl itt volt a legtöbb orvos. Az egyik géprabló nö volt, öt több lövéssel ártalmatlanná tették, kalasnyikovos társa pedig hátra szorult a WC-khez, és mikor látta, hogy szorongatott helyzetéböl nincs kiút, öngyilkos lett.A túszdráma véget ért, és csodával határos módon az utasok közül csak néhányan szenvedtek kisebb sérülést. A mintaszerüen megtervezett és végrehajtott akció a GSG–9 vizsgamunkája volt. Az életben maradt terrorista nö felépült a sérüléseiböl, de sorsának alakulása egy külön történet lenne.1982-ben két Vörös Hadsereg Frakció-terroristát, Mohnhauptot és Schultzot fogták el.A következö fegyverhasználatra 1993. június 27-én került sor Bad Kleinenben. Itt szintén két körözött terroristát, Bridgit Hogefeldet és Wolfgang Gramsot akarták elfogni, azonban Grams felfedezte az egyik, operatív fedésben dolgozó GSG–9-tisztet, Newrzellát, és lelötte öt. Amikor aztán sarokba szorították, öngyilkos lett. Egyes szenzációhajhász személyek azt kezdték terjeszteni, hogy nem is öngyilkosság volt, hanem kivégezték Gramsot, de ezt sohasem sikerült bebizonyítani.

Érdemes még megemlíteni azt az 1993-ban lezajlott gépeltérítést is, amikor a KLM Tunisz–Amszterdam közötti járatát – amely Düsseldorfban szállt le – a GSG–9 egyetlen lövés nélkül visszafoglalta.Ezeken kívül még számtalan más feladatban vettek részt az egység tagjai. Napjainkra több mint 1500 éles bevetés van a hátuk mögött, amelyeknek nagy része szigorúan titkos. Azonban arra mindennél büszkébbek, hogy fennállásuk óta csupán négyszer kellett löfegyvert használniuk. A fent említett két eseten kívül a másik kettö az volt, amikor bünözök elfogása közben azok megvadult kutyáit kellett ártalmatlanná tenni.2004. április 7-én sajnálatos esemény történt, ugyanis Irakban a német diplomáciai testület védelmét ellátó GSG–9 tisztjei közül kettöt megöltek a lázadók. A két férfi egy gépjármükonvoj végén haladt, amikor tüzet nyitottak rájuk. A páncélozott Mercedesüket csak RPG-vel tudták megállítani, majd a bent ülöket szitává lötték. Késöbb elnézést kértek az incidensért, mert azt hitték, hogy amerikaiak…FegyverzetNapjainkban az egységet a legmodernebb fegyverzeti és technikai eszközökkel szerelték fel. A HK MP5 géppisztolycsalád többféle változatát rendszeresítették, ahogy a szintén HK gyártmányú G36-os karabélyt és PSG–1-es mesterlövö puskát, illetve G8-as automata puskát. A SiG 550 fegyvercsalád is részét képzi az arzenálnak, ahogy a Glock 17-es pisztolyok mint másodfegyverek. Sörétes puskából a Remington 870-est említik.Remélem, sikerült néhány új információhoz juttatni az olvasókat erröl méltán híres, profi egységröl!