Bevetésen a komáromi százak

Az ifjak hamarosan meg is kapták egyenruháikat és egyéb nélkülözhetetlen felszerelésüket (például kesztyüt, iránytüt, elemlámpát), hogy azután másnap reggel elkezdődhessen a legjobbak bevetése. A döntő.

 A fenti „háborús” kerettörténet szolgált alapjául a komáromi erődben rendezett Bevetés-próbák idei döntőjének (május 11–13.). Három korosztály mintegy száz versenyzője, négy-négyfős csapatokban küzdött meg a végső dicsőségért. Bizony küzdeni kellett a nyárias meleggel, a gyorsan rohanó idővel, a többi csapattal és elsősorban az akadályokkal. Ez utóbbiból akadt bőven – úgy tünik, a HM Zrínyi Kht. szervezőcsapata kifogyhatatlan a változatosabbnál változatosabb ötletekből… Volt olyan csapat, melynek tagjai a csaknem tízórás időkorlátú verseny alatt sem tudták teljesíteni az összes feladatot, pedig a legtöbben az egyes akadályok közötti távot futólépésben tették meg. Az íjászat, az UAZ kerekének cseréje, illetve a sebesültszállítás nem okozott különösebb nehézséget a rutinosabbaknak, ellenben például a GPS-el történő tájékozódás már nem ment teljesen gördülékenyen…

A legnehezebb feladat talán az úgynevezett 44-es bázison várta a csapatokat, ahol airsoft fegyverekkel kellett leküzdeni a profikból álló „ellenséget”, akik ráadásul előre megszállták a stratégiai pontokat. A két fiú és két lány alkotta tüzcsoportok szinte méterről-méterre tudtak csak haladni, mivel az ellenség robbanó csapdákat is elhelyezett a komplexumban. Persze az ehhez hasonló, úgynevezett „nagy feladat” csak akkor várt a csapatokra, ha több kisebb feladat végrehajtása után, a különböző színü kis kártyákból legalább két azonos színüt gyüjtöttek. Ehhez azonban – szó szerint – kúszni-mászni, ugrani és futni kellett; aknát keresni, ördöglakatokat szétszedni, aknavetőt összeszerelni, szennyezett terepszakaszt leküzdeni. Taktikai érzék, kitartás, tudás, ügyesség, bátorság – minden olyan képességre szükség volt tehát, amelyek a katonákat is jellemzik.

Mert ugyan a komáromi három napnak a középpontjában a verseny állt, a Bevetés-klub valójában mégsem erről szól. Sokkal inkább arról a feledhetetlen élményről, amelynek során az ország különböző részeiből összegyült fiatalok megízlelik a katonaélet szépségeit, nehézségeit és egy valódi Bevetés-csapattá kovácsolódnak. A verseny lebonyolításában segédkező (toborzó) katonák és hagyományőrzők közvetlen, baráti kapcsolatba kerültek a fiatalokkal, és egyebek mellett talán ez is záloga lehet annak, hogy akik idén még „csak” versenyeztek, azok a következő években talán hivatásuknak választják a honvédelmet.

Az ünnepélyes eredményhirdetésen Palásti Ferenc dandártábornok, a HM személyzeti főosztályának vezetője adta át a díjakat az érmes helyen végzett csapatoknak és felkészítő tanáraiknak. Az első korcsoportban (7-8. osztályosok) a „Lugosi Honvédek” (Nyírlugosi Általános Iskola), az „XXX” (Hahót, Vörösmarty Mihály Általános Iskola) és a „Sörmen” (ÁMK, Kistokaj) volt az első három helyezett. A második korcsoportban (9-10. osztályosok) az esztergomi „Dobó-Go” (Dobó Katalin Gimnázium) szerezte meg az első helyet, megelőzve a mohácsi „Vadkanokat” (BMO Radnóti Miklós Szakközépiskola és Szakiskola) és a makói „Medvebocsokat” (Juhász Gyula Református Gimnázium). A harmadik korosztályban (11-12. osztályosok) a fővárosi „Tankok” (Dózsa György Gimnázium) csapata diadalmaskodott a miskolci „DVSZI 2” (Diósgyőr-Vasgyári Szakképző Iskola), illetve a „Soproni Ászok” (NYME Róth Gyula Gyakorló Szakközépiskola) előtt.