A Magyar Honvédség fejlesztése során a professzionalitás és az expedíciós jelleg erősítése jegyében kell felállítani a preferenciákat. Ezek a képességek egy, itthon és az ország határaitól távol egyaránt bevethető, önkéntes haderő működését szavatolják – mondta az Országgyűlés május 30-i, éjszakába nyúló ülésnapján a Magyar Honvédség további fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját bevezető expozéjában dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója.
A határozattervezet, amely mind az öt parlamenti párt képviselőinek együttmüködésével és egyetértésével született meg, egyrészt támaszkodik az elmúlt évek, évtizedek haderőreformjaira, másfelől választ ad az aktuális biztonságpolitikai követelményekre. Készítői igyekeztek megőrizni a korábbi (2004-es) országgyülési határozat vívmányait, sarokköveit; azokat továbbfejlesztették, építettek az elért eredményekre. Céljuk az volt, hogy a szövetségi kötelezettségi rendszerből fakadó igényekhez, illetve a honi társadalmi, politikai és gazdasági élet diktálta igényekhez igazodva döntsön az Országgyülés a Magyar Honvédség következő 10–15 évének fejlesztési irányairól. – Az öt képviselőcsoport együttes munkájaként terjesztettem a kormány nevében önök elé a határozattervezetet. Mindezt azért tartottam fontosnak hangsúlyozni, mert a kérdés körüli viták során kialakult egy olyan közös álláspont, amely garanciája lehet annak is, hogy ez a fejlesztési tervezet valósággá váljon a következő tíz évben – jegyezte meg Szekeres Imre. Nemcsak szervezeti változásokról, hanem tartalmi, a katonai doktrínát és annak a megvalósítását alapvetően érintő fejlesztési irányokról van ugyanis szó, abban a megváltozott környezetben, amelyben a Magyar Honvédségnek a korábbinál jóval összetettebb és bonyolultabb feladatokat kell elvégeznie. Ehhez pedig modernizációra, új képességek kifejlesztésére és a haderő átalakítására van szükség – tette hozzá. Az elfogadás előtt álló határozatot olvasva egy takarékosan müködtethető, ugyanakkor szakmailag optimális szervezésü és felszerelésü haderő körvonalai rajzolódnak ki. Az elmúlt időszakban összevontak, megszüntettek, diszlokáltak bizonyos katonai szervezeteket. Csökkentették a vezetőszervek számát, egyszerüsítették a vezetési rendszert, és folyamatosan növelték a csapattagozatban szolgálatot teljesítők létszámát, ezzel is erősítve a valós katonai képességeket. A Magyar Honvédség katonáinak, szervezeteinek számos komoly kihívással kellett szembenézniük, akár a hazai katasztrófavédelmi feladatokat, akár a különböző ENSZ-, NATO- és EU-missziókban történő folyamatos részvételt nézzük. Az alapvető kihívások változatlanok. Ahhoz azonban, hogy jövőbeni feladatainkat az eddigi magas színvonalon teljesíthessük, folytatni kell a modernizációt, a képességfejlesztést, a haderő-átalakítást. A dokumentum mindezt alapelvként kezeli. – Ma már viszont önmagában nem elég az, ha kiválóan felkészült és képzett személyi állomány áll rendelkezésünkre, szükség van korszerü felszerelésre, fegyverre, logisztikai és infrastrukturális háttérre is. Ez pedig nem kevés pénzbe kerül – mutatott rá a honvédelmi miniszter. Az expedíciós képességekről és a finanszírozásról A másik alapvető kérdés, hogy milyen erővel hajtsa végre missziós feladatait a Magyar Honvédség? Az ország határain kívül folytatott müveletekhez – a honvédelmi szakmai szempontnak és a szövetségesi igényeknek megfelelően – a dokumentum a dandárméretü szervezetet határozza meg, mint elérendő ambíciószintet. Ennek az erőnek kell a jövőben készen állnia hat havi harci alkalmazásra. Emellett rendelkeznünk kell egy zászlóaljnyi, nem harci alkalmazásra szánt kötelékkel is, hat hónapon túli időtartamra. Ezzel egyenértékü alternatíva két zászlóalj egy harci és egy nem harci alkalmazásra történő biztosítása, hat hónapnál hosszabb időintervallumban, mindkettő esetében. – Az Országgyülés előtt tehát két magas ambíciószint szerepel; ezek közül kell a Magyar Köztársaságnak választania. Mi egy olyan javaslatot terjesztettünk a képviselők elé, amely magában hordozza mindkét ambíciószint megvalósításának lehetőségét. A későbbiek során (2011-2012-ben) az Országgyülésnek döntenie kell, hogy a dandár- vagy a zászlóaljszintü harci kötelék alkalmazását választja-e – hangsúlyozta a tárca első embere. A professzionalitás és az expedíciós jelleg erősítése a határozattervezet lényege. A dokumentumban foglaltak – elfogadásuk esetén – itthon és a missziós küldetés során egyaránt bevethető, önkéntes haderő müködését szavatolják. A felvázolt elképzelések megvalósításához ugyanakkor szükség van a müveletre kijelölt alegységek fejlesztésére, a NATO Reagáló Erőnek és az Európai Unió harccsoportjának felajánlott alegységek felszerelésére, továbbá az irányítási és a vezetési rendszerek korszerüsítésére. Abban nem volt vita, hogy a Magyar Honvédség rendelkezésére álló technikai eszközök folyamatos fejlesztésre, gazdaságos üzemeltetésre, időnként pedig cserére szorulnak. Az öt párt és a kormány ugyanakkor fontosnak tartotta azt, hogy a határozattervezetben hangsúlyt kapjon: a haditechnikai fejlesztések és beszerzések során a korszerüség, a hosszabb távon rendszerben tarthatóság, a gazdaságosság, a könnyebb szállíthatóság, a védettség és a környezetvédelem szempontjainak szintén érvényesülniük kell. A jövő haderejének humánerőforrás-követelményein túl, a fejlesztés finanszírozására vonatkozó követelményekről is képet kaphatunk a dokumentumból. A védelmi kiadásokat hosszú távon úgy kell tervezni, biztosítani, hogy azok a honi gazdaság teherbíró képességét ne haladják meg, mégis folyamatosan közelítsenek a többi NATO-tagország átlagához. A haditechnikai fejlesztésekre fordított hányad pedig mindenkor érje el az összes védelmi kiadás legalább egyötödét. – Fontosnak tartom, hogy az előkészítés során kialakult vitákban mind az öt parlamenti képviselőcsoport alkotó módon vett részt vett. Így válik a magyar honvédelem össznemzeti üggyé. Bízom benne, hogy az Országgyülés ezt a határozattervezetet jóváhagyja, s ennek révén egy erős, jól szervezett Magyar Honvédség jön létre – zárta expozéját Szekeres Imre.
