Minden embernek – így minden katonának is – csupán egyetlen árnyéka van. Hol előtte, hol mögötte, hol oldalt, de csakis egy… Vagy ez mégsem lenne teljesen igaz? Június 13-án, a hódmezővásárhelyi nyárban, kollégámmal együtt saját szemünkkel láttuk: alkalmanként egy katonának kettő, három, sőt, akár tucatnyi „árnyéka” is lehet. Persze átvitt értelemben – mint ahogy arra az idézőjel is utal. Az egy ember – több „árnyék” párosítás forrását angolszász nyelvterületen kell keresnünk. Onnan gyűrűzött be hazánkba is az úgynevezett „árnyékprogram”, amelynek lényege, hogy a pályaválasztás előtt álló fiatalok egy teljes napot töltenek egy adott szakma képviselőjével, mintegy – innen származik az elnevezés – „árnyékként követve őt mindenhová”.
Eredetileg az üzleti szféra különféle szakmái mesterfogásainak ellesésére alakult program mára egyéb foglalkozásokra is kiterjed, nálunk például a szerződéses katona munkájára is. A Honvédelmi Minisztérium és az árnyékprogramokat koordináló Junior Achievement Magyarország (JAM) koprodukciójában jött létre ez a nap, amikor is mintegy 100 dél-alföldi gimnazista ismerkedett meg a szerződéses katonák mindennapi tevékenységével, különös tekintettel a magyar békefenntartók feladataira.
A katonai alakzatban vonuló diákok a fülledt melegben elég bágyadtnak tüntek. Általános élénkülés akkor következett be, amikor a lányok-fiúk az első kiképzési helyszínen rögvest beindíthattak egy BTR–80/A harcjármüvet, illetve megpróbáltak a Gepárd mesterlövész puskával pontosan célozni. Érzékelhető talán, hogy az eddigi bemutatókhoz képest igen erősen a gyakorlatra helyeződött a hangsúly.
A fiatalok hamar megérezhették, milyen lehet a BTR-ben ülni hosszabb ideig, mintegy 40 fokban (és akkor még semmi egyebet nem csinál, csak ül…) és mennyire nehéz kezelni a Fagot páncéltörő rakétát. Átsétálva az imitált ellenőrző-áteresztő ponthoz aztán végképp élessé vált a helyzet. A bátor vállalkozók málhamellényt, gépkarabélyt kaptak és már jött is az átvizsgálandó személy. Aki nem figyelt eléggé a minden részletre kiterjedő eligazítás során, annak már rögtön az elején, az igazolvány átvételekor gondjai támadhattak, hiszen automatikusan előrehajolt, az okmányért, ami viszont tilos. A fiatalok akkurátusan ellenőrizték egymást, közben megtudták, hogy amennyiben egy körözött személy érkezik az EÁP-ra és a katonák felismerik, ugyanúgy bánnak vele eleinte, mint bárki mással. Ellenőrzik az okmányait, megvizsgálják, hogy nincs-e nála fegyver. A folyamat csak akkor válik élesebbé, amikor már teljesen az ellenőrzésük alatt tartják az illetőt. Egy katona a lapockáján térdel, két térde közé szorítva az egyik, erősen tartva a másik karját. Ilyenkor már könnyedén meg lehet bilincselni, hiszen moccanni sem bír.
A harmadik helyszín mi is lehetne más, mint a lövészet, ahol airsoft fegyverekkel kellett célba lőni, különféle testhelyzetekből. Elhallgatva az ifjakat kiderül, hogy bizony alaposan megizzadtak a „kiképzésben”. A „nahát, nem is gondoltam volna, hogy…” kezdetü mondatok pedig arról tanúskodnak, hogy a gyakorlati, „csináld magad” foglalkozás ezerszer többet ér a jövő szerződéses katonáinak toborzása szempontjából, minden más bemutatónál. S jóllehet egy katonának a valóságban mindig is csak egy árnyéka lesz, mégis lehetséges növelni az árnyékok számát… csak több katona kell hozzá.