Míg a politikusok azon vannak, hogy minél jobb és hatékonyabb golyóálló mellény gyártására különítsenek el pénzügyi forrásokat a katonák védelme érdekében, maguk a felhasználók nem is tartanak igényt ezekre a mellényekre, mert szerintük nehezek, és gátolnak mindenféle mozgást. Úgy vélik, ha új mellényt terveznek számukra, mindenféleképpen jóval könyebb legyen a mostaninál. A biztonságos, de nehéz és viszonylag nagy darab mellények akadályozzák katonákat a mozgásban, és mivel lelassul a mozgásuk, potenciális célpontokká válnak. Mellény nélkül gyorsan mozogva esetleg meg sem tudná őket irányozni az ellenségük. Nem beszélve arról, hogy ha lassabbak, könnyebben eltalálják őket az arcukon vagy végtagjaikon, ahol pedig nem rendelkeznek semmiféle védelemmel.
A kérdés tehát fennáll: válasszák a katonák a biztonságos, de nehéz mellényeket, melyektől lelassulnak, és így sebezhetőbbé válnak a védtelen testrészeiken, vagy mellény nélkül küzdjenek, amitől fürgébbek, és nehéz őket eltalálni (ha megtörténik, akkor végük van)? A politikusok, akik harcba küldik katonáikat, az elsőt preferálják, de a katonák zöme a másodikat. Persze a válasz nem egyértelmü a „Mellénnyel vagy anélkül?” kérdésre. Mindig a helyzet határozza meg, kell-e vagy sem. Ha mindkét fél enged, megtalálhatják a középutat. Addig azonban kötelező a mellény viselete.