Az útszélen elhelyezett bombák és egyéb robbanószerkezetek nagyon sok katona életét követelték idáig. Ezek az „aljas” módon pusztító szerkezetek az Irakban feladatot teljesítő amerikai katonák halálos áldozatainak 70 százalékáért felelősek. Míg régebben a megtervezett útvonalú konvojok kísérő személyzetére voltak különösen veszélyesek ezek a bombák, addig ma főleg az addig ismeretlen útvonalon haladókat, azaz a lövészkatonákat veszélyeztetik inkább. Ellenszerül sokan közülük azt választják, hogy leszállnak a járműről, és inkább gyalogosan hajtják végre a küldetést, mert így észreveszik a bombákat az utak szélén, és hatástalaníthatják vagy elkerülhetik azokat.
Persze nem minden missziót lehet gyalogosan végrehajtani, azonban a túlélési esély sokkal nagyobb, ha gyalogosan teszik meg a járőrözési útvonalat. Ilyenkor még a helyi lakosoktól is információt kérhetnek az esetleges veszélyes csomópontokról vagy útszakaszokról. A helyiek egyébként egyre inkább helyes információkat adnak, nemcsak a bombák helyéről, hanem helyesen útba is igazítják a katonákat.