Hideg belövés és rövid sorozatok – lőgyakorlaton a Honvédség

Aztán hirtelen felhangzik a „Tüzelj!” felhívó jel, a lőtértorony tetejére pedig felkúszik a piros zászló. „Riadó!” – adja ki az utasítást Danyikó László hadnagy, a lőgyakorlat vezetője. Az irányzók elfoglalják helyüket a fegyverek mögött, a töltő-kezelők pedig tüzkésszé teszik a gépágyúkat. A távolban megjelennek a célok. „Rövid sorozatokkal tüz!” – hangzik az újabb parancs, mire eldörrennek a fegyverek… Zajuk már-már elviselhetetlen.

– A katonáknak is nehéz megszokniuk ezt a zajt, sőt az első lövészet előtt még a fegyvertől is félnek – mondja később Szilágyi Zsolt őrnagy, a zászlóalj parancsnokának hadihajós helyettese. Pedig azt már a szakkiképzés során, illetve az éleslövészetet megelőző három napos lőelőkészítő foglalkozáson is megtanulják, hogy a hadihajókon rendszeresített gépágyúknak nincsen hátrasiklásuk. A beépített hidraulikus fék ugyanis elnyeli a felszabaduló energiát, s emiatt a fegyver nem üt vissza.

A parancsnokhelyettestől megtudom azt is, hogy az éleslövészeten csak azok az irányzó beosztású hadihajós katonák vehetnek részt, akik túlestek a lőelőkészítő foglalkozáson, s az ismeretekből sikeres vizsgát tettek. E szigorra azért van szükség, mert ha egy katonának hiányos a fegyverkezelési ismerete, éleslövészet során könnyen baleset érheti. Időközben az irányzók leküzdötték a célokat. Ürítés, fegyverellenőrzés és már jön is a következő páros. A háromnapos gyakorlat során mindenki legalább öt alkalommal lőhet, ez elegendő a gépágyú müködésének elsajátításához, illetve a lőkészség szinten tartásához is.

Egyébként a zászlóalj irányzói állománya részére évente kétszer, tavasszal és ősszel rendeznek éles lőgyakorlatot. Ilyenkor a hadihajók aknászai és gépészei is részt vesznek a gyakorlaton, hiszen az AM-ek úgynevezett harci beosztásának megfelelően ők végzik a fegyverek kiszolgálását, töltését-ürítését – tudjuk meg Szilágyi őrnagytól.

Bár a PAV típusú fegyverek légvédelmi gépágyúk, a nullaponti lőtéren legfeljebb helikopter-imitációkra tüzelhetnek velük. Illetve természetesen különféle szárazföldi célokra, köztük például kiszuperált páncélozott szállító harcjármüvekre. Az egykoron szebb napokat látott PSZH-kat az úgynevezett hatásbemutatók alkalmával sorozzák meg. A hadihajós katonák ilyenkor saját szemükkel láthatják, mire képes a fegyverekhez rendszeresített páncéltörő-gyújtó lövedék.

– A katonák nagy bánata, hogy idehaza nincsen vízi lőtér, pedig szeretnének már vízről is lőni, hiszen az teljesen más technikát igényel mint szárazföldi – mondja az alakulat parancsnokhelyettese, majd elárul egy szakmai titkot is. Nevezetesen: az irányzók nem azért lőnek sapka nélkül, hogy szándékosan megsértsék az öltözködési szabályzatot. A PAV fegyverekre szerelt tükrös irányzékot ugyanis csak fedetlen fővel lehet használni, mivel a sapka lehetetlenné teszi a pontos irányzást.

Az irányzóktól pedig azt tudom meg, hogy a tükrös irányzék nagyon sérülékeny, így a lőtéren használt fegyverekről minden lövészet után leszerelik. Emiatt a PAV–4-eseket minden egyes talpaláskor (magyarán: lövészet előtti vízszintbe helyezéskor) el kell végezni az úgynevezett hideg belövést is. Ehhez a manőverhez az úgynevezett hidegbelövő csövet használják. A fegyver ugyanis akkor lő pontosan, ha a csőben található szálkereszt „hajszálra” ugyanúgy „fekszik a célon”, mint az irányzék szálkeresztje.