40 évnyi távollét után Franciaország várhatóan ismét csatlakozni fog a NATO katonai szárnyához. A francia kormány még 1966-ban vonult ki a NATO katonai struktúrájából (bár a NATO politikai rendszerének továbbra is tagja maradt). Franciaország új elnöke, a magyar származású Nicolas Sarkozy nagy hangsúlyt kíván helyezni Franciaországnak az Amerikai Egyesült Államokkal való kapcsolatára. Nemrég kinyilvánította, hogy hamarosan „nagyon erős” kezdeményezést indít Európa védelme érdekében, és vissza kívánja helyezni Franciaországot a NATO egészébe.
Ezt követően Herve Morin védelmi miniszter azt nyilatkozta: „Meggyőződésem, hogy az európai védelem nem fejlődhet tovább, hacsak Franciaország nem változtat NATO-n belüli politikai hozzáállásával.”
A SHAPE-et (NATO Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső Parancsnoksága) az akkori tábornok, Dwight D. Eisenhower hozta létre 1951-ben Párizsban, mint a NATO fegyveres erőinek legfelsőbb irányító szervét. A parancsnokság 1966 februárjáig Párizs körzetében maradt, mindaddig, amíg a francia elnök, Charles de Gaulle ki nem jelentette, hogy „a megváltozott világrend megfosztotta a NATO-t létjogosultságától mint katonai szervezet”, és Franciaország így jogosan jelentette ki újbóli függetlenségét a francia területek felett. Következésképpen minden, Franciaország határain belül lévő szövetséges erőnek francia ellenőrzés alá kell kerülnie 1969 áprilisáig.
Nem sokkal ezután Franciaország bejelentette, hogy kivonul a NATO katonai szervezetéből, és a NATO-parancsnokságoknak, a NATO Védelmi Kollégiumnak, a SHAPE-nek és alárendelt parancsnokságainak el kell hagyniuk Franciaország területét 1967 áprilisáig. A NATO katonai parancsnokságai így átköltöztek a belgiumi Mons várostól északra lévő Casteau-ba.
Annak ellenére, hogy a NATO katonai struktúrájából kivonult, a francia haditengerészet továbbra is folytatott kétoldalú együttmüködési gyakorlatokat a NATO tagjaival, beleértve az amerikai haditengerészetet is. Bizonyos amerikai–francia fegyvermegállapodások is köttettek, különösen az amerikai építésü légi utántöltő repülők és a hajóról indítható rakéták továbbfejlesztése terén. A franciák csatlakoztak más NATO-erőkhöz a bosnyák konfliktus idején, csakúgy, mint az 1991-ben Kuvait felszabadítására az Irak ellen indított támadáskor.
Bár az előző kormány nem támogatta a 2003-ban az amerikaiak által indított iraki inváziót, a franciák csapatokat küldtek Afganisztánba. Igaz, Franciaország idén tavasszal már 200 fő különleges felkészültségü katonát visszahívott Afganisztánból. Feladatuk egyébként az Enduring Freedom fedőnevü, amerikaiak vezette antiterrorista hadmüveletekben való együttmüködés volt. Az akkori védelmi miniszter, Michele Alliot-Marie azt mondta, hogy a kivonásra „a csapatok átszervezése miatt” került sor. Jelenleg 1100 francia katona vesz részt a különböző, NATO vezette ISAF (International Security Assistance Force – Nemzetközi Biztonsági Közremüködő Erők) kötelékében Afganisztánban.
Az amerikai csapatok szintén együttmüködtek a francia erőkkel Dzsibutiban, Észak-Afrikában. (Dzsibuti egy kicsiny, elszegényedett köztársaság Afrika legkeletibb részén a Bab el-Mandeb foknál, az Etiópia, Szomália és Eritrea által határolt területen, nagy politikai és gazdasági zürzavar közepén.) Az Amerikai Egyesült Államok a Dzsibutiban lévő francia repteret vette igénybe a térségben végrehajtott számos harci, támogató és kiszolgáló müvelet során.
Valójában a tények azt mutatják, hogy nyilvános kijelentései ellenére Franciaország eddig is igen aktív szerepet vállalt az Egyesült Államok oldalán számos katonai akcióban.