Az amerikai hadsereg a napokban számolt be arról a kísérlet sorozatról, amit egy új, a koponya számára nagyobb védelmet biztosító rohamsisak kifejlesztése céljából végeznek. A kutatás során a most rendszerben lévő rohamsisakok belsejébe szenzorokat helyeztek el, amelyek adatokat szolgáltatnak a sisakot ért erőhatásokról, miközben azokat rendeltetésszerűen használják harci körülmények között.
Így rögzítik például azokat a behatásokat, amelyek a harcjármüvek belsejében, azok falának való ütközéskor, vagy a közelben felrobbanó lövedékek repeszei nyomán érik a sisakot. A szenzorok két értéket mérnek: az esemény keltette erőhatás nagyságát és annak gyorsulását.
A mért adatok kiértékelését követően a kutatók mihamarabb szeretnének előállni egy, a katonák számára nagyobb védelmet biztosító rohamsisak kifejlesztésével, illetve fejleszteni kívánják a harcjármüvek belsejében a megóvást biztosító eszközöket. A kísérletek egy távolabbi felhasználási célja - amire egyenlőre sajnos az egészségügyi társadalom még nincs felkészülve a traumás agysérülések diagnosztizálása.
A kísérletekben jelenleg a 101. Légiszállítású Hadosztály Afganisztánba készülő egységeinek katonáit vonták be. Tervezik a vizsgálatok kiterjesztését az iraki hadszintérre is. Ott a 4. Gyalogos Hadosztály katonái kapnak majd szenzorokkal felszerelt rohamsisakokat.
A kutatáshoz eredetileg két változat készült a sisakokból, egyiken belül, a másikon kívül helyezték el az érzékelőket, melyeknek súlya mindössze néhány gramm és áramellátásukat 6 hónapig egy gombelem biztosítja. Az érzékelők alaphelyzetben "stand-by" üzemmódban vannak. Egy esemény bekövetkezésekor automatikusan bekapcsolódnak, rögzítik annak értékeit, majd ismét automatikusan "stand-by" üzemmódba kapcsolnak vissza. Memóriájuk 527 esemény rögzítését teszi lehetővé. Az adatok kinyeréséhez a katonának nem kell mást tennie, minthogy egy számítógép USB portjához csatlakoztatja a sisakot, megnyomja a mentés gombot és az adatok azonnal bekerülnek a tárolásukra létrehozott adatbázisba. A sisakon kívül elhelyezett érzékelőket egy külső müanyag borítással látták el, illetve erre még egy álzahuzatot húztak. Valószínüleg mindkét változattal felszerelik majd a csapatokat.
A katonák egyébként lelkesen vesznek részt a kísérlet sorozatban és remélik, hogy a kutatások meghozzák majd a várt eredményeket. Érzik azt is, hogy a hadsereg vezetése törődik velük és fontosnak tartja a testi épségük megóvását. Bár jelenleg is a világ legjobb felszereléseivel rendelkeznek, a hadsereg vezetése nem ül a babérjain, hanem előre tekint, és a védelmi eszközök következő generációjának kifejlesztésén serénykedik, hogy katonáik számára mégnagyobb biztonságot nyújthassanak.