2024. 02. 24. szombat
Mátyás
: 389 Ft   : 359 Ft Benzin: 625 Ft/l   Dízel: 687 Ft/l   Írjon nekünk HADITECHNIKA

A sztetoszkóp és a 46-os számú pilótasisak

Art of WAR  |  2009. 02. 12., 08:08

Ha nem ismerném már évek óta, azt hihetném, hogy hivatásos fotósként szolgál a kecskeméti repülőbázison, a neve előtti „doktor” előtagot pedig a tudományos életben elért eredményeiért viselheti. De ismerem, és tudom, hogy valójában orvos és csak hobbiból lóg a nyakában állandóan a fényképezőgép.

Éppen felújítás zajlik a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis egészségügyi központjában – pardon, ha valaki nem tudná miről is van szó, közérthetőbben is leírom, a gyengélkedőn –, az ütemes kopácsolástól, és az elektromos vésőgép dobhártyaszaggató kelepelésétől szinte alig értjük egymás szavát. Máshova menni azonban mégsem akar, hiszen – mint mondja – éppen rendelési idő van, s bármikor beeshet egy páciens. Ő pedig nem szereti cserbenhagyni betegeit. Tehát előre is elnézést kér, elképzelhető, hogy félbe kell szakítanunk a beszélgetést, ha beteg érkezik. Sztetoszkópjától sem válik meg, keze közelébe teszi le, az asztalra.

Dr. Toperczer István orvos alezredes személye közismert, neve pedig fogalom a magyar légierőnél. És elsősorban nem gyógyító tevékenysége miatt – bár orvos kollégái szerint jó szakember – hanem hobbijából adódóan. Ő ugyanis, és ez minden túlzás nélkül állítható, Magyarország első számú légifotósa.

Pedig ennek az „imázsnak” a kialakítása nem tudatos volt – meséli a mindenki által csak Dokinak, vagy TopiDokinak hívott Toperczer alezredes, aki beosztása szerint a kecskeméti alakulat vezető orvosa. Hiszen nem készült katonának, orvos szeretett volna lenni. Igaz ugyan, hogy már a gimnázium első éveitől számolva különös vonzalmat érzett a repülés iránt.

– Még az általános iskolában történt, hogy pilótának toboroztak fiatalokat. Én mentem volna, de édesanyám nem engedett. És lám, végül mégis a vadászgépben kötöttem ki – mosolyodik el Doki.

Ezzel szemben elvégezte az orvosi egyetemet, s 1987-ben szülővárosában, Kaposváron helyezkedett el, a megyei kórház baleseti sebészetén kezdett el dolgozni. Később sebész és baleseti sebész szakvizsgát is tett.

– Végeztem a munkámat a kórházban, aztán csak egyszer elérkezett az az idő, amikor le kellett töltenem kötelező sorkatonai szolgálatomat. Ez az úgynevezett sororvosi szolgálat egy év volt akkor – meséli Toperczer doktor és szavaiból kiderül: mivel a repülési iránti szenvedélye továbbra sem csökkent, úgy döntött, hogy összeköti a „kötelezőt a kellemessel”, és kérte, hogy a taszári katonai repülőtéren tölthesse le a szolgálatot. Így legalább katonai repülőgépek közelében lehetett.

1988. végétől tizenkét hónapot töltött el a taszári katonai bázison, majd a leszerelés után visszatért korábbi munkahelyére, a kaposvári kórházba. A sereggel nyolc év múlva került ismét kapcsolatba. A kórházban találkozott korábbi pilótabarátjával, akivel a sorkatonaság óta sem szünt meg a kapcsolata, családjaik összejártak és közben a bázis parancsnokhelyettese lett. Munkaidő után többször is beszélgetésbe elegyedett, az is nyugodtan kijelenthető, hogy barátok lettek. Ő mondta Toperczer doktornak, hogy újra szívesen látnák a taszári bázison, mivel éppen úgyis orvoshiány van náluk.

TopiDoki végiggondolta a lehetőségeket és úgy döntött, belevág. Közel tíz év után hagyta ott a „civil” orvosi pályát, s bezupált. Ahogy mondani szokás, szinte azonnal a dolgok sürüjében találta magát. Nem elég, hogy egy szem orvosként dolgozott a bázison, egyik napról a másikra hirtelen megjelentek az amerikaiak is, akik a délszláv háborút lezáró daytoni megállapodást követően, a bosznia-hercegovinai békefenntartó müveletek logisztikai háttérbázisaként használták Taszárt.

A légifotózások gondolata is itt és ekkor merült fel először Toperczer Istvánban. Mint mondja: ekkor már a hobbija volt a fényképezés, sőt 1994-ben egy hónapot töltött kinn Vietnámban, ahol a vietnámi légi háború történetét kutatta. De nem a már ezerszer „megzenésített” amerikai visszaemlékezéseket tanulmányozta, hanem vietnámi szemszögből tárta fel a háború történetét.

– Szinte az egész országot bejártam. Megnéztem az összes múzeumot, találkoztam az egykori pilótákkal, gyüjtöttem az archív képi és írásos anyagokat. És persze rengeteget fotóztam. A megszerzett hatalmas anyagból később pedig könyv is született. Nem is egy, hanem pár év alatt, egymás után három. Egy az Amerikai Egyesült Államokban, kettő pedig Angliában – mondja Toperczer alezredes, aki már Taszáron, egy „hirtelen ötlettől vezérelve” felkereste parancsnokát, s egy légifotózásra kért engedélyt. Mégpedig azzal a céllal, hogy a magyar légierőnél rendszeresített légieszközökről dokumentációs céllal fotókat készíthessen.

Talán egy kicsit ő is meglepődött, hogy ötletét végül nem utasították el, sőt kifejezetten örültek az elképzelésnek. Egyetlen feltételt támasztottak csupán: Toperczer doktornak is el kellett végeznie a repülorvosi alkalmassági vizsgálatot. Mivel ez is gond nélkül sikerült, megkapta a „felszállási engedélyt”.

– Az első felszállás nagyon emlékezetes volt. Bár már addig is elég sokat repültem, rettenetesen izgultam. Persze ebbe nyílván benne volt az is, hogy rajtam volt a teher: mivel ebben a munkában rengetegen segítettek nekem, nem szabadott hibáznom. Nem jöhettem le úgy a kék égből, hogy nem sikerültek a fotók. Szóval egy Albatrosszal szálltunk fel, s nem tagadom, a repülési idő vége felé rosszul lettem. Azóta sem történt velem ilyen. De szerencsére a fényképfelvételek sikerültek, a feladatot végrehajtottuk – emlékezik a Doki, aki elárulja azt is, hogy később, egyszer arra is volt lehetősége, hogy egy kétüléses MiG-21-es vadászrepülőgép hátsó kabinjában ülve emelkedhessen a levegőbe. Az utánégetővel történő felszállás örök emlék marad.

Azóta sem volt szerencséje másfajta vadászgépre feljutni. De, mint mondja, ez nem is baj, hiszen az L-39-es a légifotózás céljából a lehető legjobb. Viszonylag nagy a kabinja, így lehet belőle fotózni. Az Albatrosz mellett még különféle típusú helikopterekből és An-26-os szállító-repülőgépből is gyakran fotózott az elmúlt csaknem másfél évtizedben Toperczer doktor. Ez utóbbi egyébként azért nagyon jó, mert a levegőben is le lehet engedni a rámpáját, s így zavartalanul fotózhatók az „Ancsát” követő légijármüvek.

Persze akkor sem esett kétségbe, ha éppen nem tudott felszállni. Ilyenkor a földön készített fényképeket. Hol a kiszolgáló személyzetről, hol pedig a repülésből visszajött pilótákról.

Megtudom: Toperczer doktor Taszáron testközelből élhette át az 1999-es koszovói konfliktust, amikor az amerikai légierő repülőgépei innen is indítottak éles bevetéseket Szerbia ellen. Természetesen, amikor csak lehetett, fotózta az eseményeket.

– Mindemellett voltak különféle nemzetközi gyakorlatok ezeken ugyancsak fotóztam, s törekedtem arra is, hogy valamilyen, nagyobb volumenü eseményt szervezett a légierő, akkor azon én is ott legyek. Természetesen minden légifotózáskor betartottam az előírásokat, s minden egyes alkalommal megkértem a szükséges engedélyeket – meséli a Doki, aki 2000-ben úgy érezte: az elmúlt évek során összejött egy „erős” anyag, amelynek felhasználásával érdemes lenne egy könyvet megjelentetni a Magyar Honvédség repülő alakulatairól. Az ötletet tett követte, s így született meg az a kiadvány, amely a repülő alakulatok 1991 és 2001 közötti tíz éves történetét mutatja be. A Felhőlovagok címü könyv magánkiadásban jelent meg, de rövid idő alatt elkapkodták, így szükséges volt a második kiadás piacra dobása is. Ez azonban már kétnyelvü kiadvány volt, magyar-angol nyelven jelent meg.

– Természetesen e könyv megjelenése után sem hagytam fel a fotózással, sőt a Vietnámban megkezdett kutatásomat is szerettem volna folytatni. Éppen ezért kiutaztam Kambodzsába és Laoszba, s a három országból fotóanyagomat megjelentettem egy turisztikai albumban, Indokína címmel. Ez a könyv 2005-ben jelent meg – mondja Toperczer István, akit ekkor, ahogy mondani szokás, „elkapott a gépszíj”, hiszen a Zrínyi Kiadó gondozásában rövid időn belül megjelent a Magyarországon rendszerben lévő, katonai helikopterekről szóló, Forgószárnyas huszárok címü könyve. E könyv a helikopteres alakulatok feladataira is koncentrál. Úgy, mint kutatás-mentés lövészet, árvízvédelem, tüzoltás vagy éppen a szárazföldi erőkkel való együttmüködés.

TopiDoki ezután arról mesél, hogy hamarosan megjelenik a legújabb könyve, mégpedig NATO-csatlakozásának tizedik évfordulója alkalmából. Az Ég-Szín-Tér címü kiadvány nem alakulatokra és nem géptípusokra koncentrál, hanem az elmúlt tíz esztendő jelentős eseményeiről ad hangulatos fotóválogatást. És a gépek mellé leírja azt is, hogy mit láthat a fotókon az olvasó. A néhány mondatos leírás nem „száraz, szakmai szöveg”, hanem emberközeli, gondolatébresztő és irodalmi formába öltöztetett megfogalmazás.

Melyek a kedvenc fotóid? Azok, amelyeket a levegőből, vagy amelyeket a földről készítettél? Esetleg a turisztikai témájúak? – teszem fel a kérdést a kérdést a Dokinak, aki néhány másodperc gondolkodás után válaszolja: mindegyik egyformán kedvence, hiszen ő elsősorban nem dokumentarista módon igyekszik megörökíteni az exponált pillanatokat. Ő a fénykép szó valódi értelmében gondolkodik, vagyis játszik a fényekkel. Nem riad meg attól, ha esik az eső, ha borult az ég, vagy ha éppen fáradt a pilóta. Úgy véli, képeiről jól látszik, hogy azok nem kimondottan riportfotók, hanem olyan fotográfiák, amelyeken az emberek adott pillanatának hangulatát és érzéseit igyekszik megjeleníteni. Például a jókedvet, vagy éppen a szomorúságot.

Természetesen azért vannak kedvenc képei. Az egyik nagy kedvenc, amikor egy MiG-29-es vadászrepülőgép és egy Mi-24-es harcihelikopter repül együtt az egyik szentkirályszabadjai nyílt nap gyakorlónapján.

– Rettenetesen rossz idő volt aznap. Repülésre még éppen alkalmas, de a fotózásra szinte egyáltalán nem. És akkor én azt mondtam, hogy ha már megvan a lehetőségem a felszállásra, akkor menjünk el repülni és nézzük meg mi jön ki belőle. Én egy másik Mi-24-es fedélzetén repültem utánuk. A pillanatot a Balaton felett kaptam el, sötét felhők alatt ott repül a géppár, sziluettben látszanak. Alattuk az érdekes fényü Balaton a Tihanyi félszigettel és az apátsággal – meséli TopiDoki, hozzátéve: a másik kedvenc képe Vietnámban készült. Itt ugyancsak rettenetesen rossz időben, ömlő monszunesőben vitték el csónakkal egy festői szépségü helyre. Ahol a folyó a hegyek alatt, és az erdők között kanyarog végig. Ezzel a fotóval, aminek egyébként a Menedék címet adta, egy nemzetközi pályázaton is sikerült nyernie.

Toperczer alezredes természetesen katonai fotópályázaton is nyert már. A legutóbb például 2008-ban, a Honvédelmi Minisztérium által meghirdetett pályázaton. Szemtől szembe címü fényképével – amely egy An-26-ost ábrázol – megnyerte a fődíjat. Sőt a pályázatra beküldött tíz képéből kilenc az első harminc helyezett között végzett.

Toperczer doktor fényképei egyébként a Magyar Honvédség szinte valamennyi laktanyájában megtalálhatók, de a repülős alakulatoknál különösen. Így azon semmi csodálkoznivaló sincsen, hogy a gyengélkedő falait, sőt saját irodáját is számtalan fotója díszíti. Az íróasztalra tett, 46-os számot viselő pilótasisak azonban már egy kissé meglepheti a szemlélőt, hiszen „személyre szóló” ma csak a hajózó beosztásban lévő állománynak van a seregben. A Doki azonban ebben is kivétel, hiszen amikor elkezdett rendszeresen légifotókat készíteni, megkapta ezt a sisakot, amelyet az illetékesek „rendszeres használatra” ki is adtak neki. Így ma már természetes, hogy ha repülni indul, ezt a sisakot veszi fel.

A beszélgetés végén természetesen felmerül az is, hogy milyen vágyai vannak még az orvos-légifotósnak. Megtudom: szeretne még egyszer visszajutni Vietnámba, hogy találkozzon a légiháború még élő, úgynevezett ász-pilótáival. Vagyis azokkal a pilótákkal, akik bizonyíthatóan ötnél több ellenséges repülőgépet lőttek le a harcokban. Az ászok még tizenöten vannak, s TopiDoki szeretne velük interjút készíteni, amelyet egy újabb könyvben kíván megjelentetni.

Ha tetszett a cikk, kövesse a
Háború Művészetét a Facebookon!

Még több friss hír

2024. 02. 15., 15:16
Új-Zéland Védelmi Minisztériuma bejelentette, hogy a Lockheed Martin Marietta-i üzemében lefestették az első C-130J szállító repülőgépüket, mely tervezetten idén érkezhet Új-Zéland légierejéhez.
2024. 02. 14., 13:34
Az „Embert a Vasra!" toborzókampány keretében ötszáznál több fiatal jelentkezett Tatára, közülük kerül ki majd a végső állomány – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter február 13-án, Tatán, a Klapka György 1. Páncélosdandár vitéz Barankay József 1. Önjáró Tüzérosztályához jelentkezett állomány bevonulásán.
2024. 02. 09., 11:15
Újabb mérföldkő a magyar KC-390-es programban: 2024. február 8-án Brazíliában levegőbe emelkedett a Magyar Honvédség első Embraer KC-390 típusú katonai szállítórepülőgépe, ami a tervek szerint ez év folyamán érkezik Magyarországra.
2024. 02. 06., 11:13
A legnagyobb volt, a legtöbb nehézlöveggel felszerelve és egyben a legfényűzőbb. Mielőtt egyáltalán szolgálatba állt volna, már három ország is birtokolta. Ez volt a HMS Agincourt csatahajó, egy igazi különlegesség a hadihajók között.
2024-02-05 13:57:16
2024. január 12-én Detrich István úr és a Meteor Természetbarát Turista Egyesület meghívására a kaposvári Takáts Gyula Könyvtárban tartott vetítőképes előadást Huszár András, „A hadak útján – Katonahőseink nyomában” címmel. Az előadás anyaga már visszanézhető!
2024-02-01 14:07:08
Az amerikai Bremertonban működő, elsősorban katonai, rendőrségi, tűzoltó és mentöhajók tervezésére és gyártására szakosodott SAFE Boats International (SBI) egyetértési és együttműködési megállapodást írt alá az elektromos meghajtású csónakokra specializálódott brit Vita Power vállalattal egy zéró kibocsátású, kisméretű járőrhajó kifejlesztéséről és gyártásáról.
2024-01-30 16:04:02
A közelmúltban jelentették be, hogy amerikai részről jóváhagyták további UH-60M Black Hawk típusú, közepes, többfeladatú szállító helikopterek eladását a típust már üzemeltető Horvátország számára.
   MÁSOK ÍRTÁK
2024. 02. 22., 09:38
A terv közös katonai gyakorlatokat, konferenciákat, oktatási-, képzési- és kiképzési, hadtörténeti és hadisírgondozási együttműködést, valamint hagyományőrző rendezvényeket, programokat foglal magába a 2024-es évre.
2024. 02. 21., 13:18
Külszolgálati feladataik befejezése előtt ünnepség keretében vehették át a békefenntartásért járó érdemjeleiket az ENSZ Libanoni Békefenntartó Misszióban (United Nations Interim Force in Lebanon – UNIFIL) szolgáló magyar és lengyel katonák.
2024. 02. 20., 15:31
A bizalom és a kölcsönös segítségnyújtás mellett az alapszerződés 5. pontja, ami meghatározó, mondta el Szenes Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára.
2024. 02. 19., 15:54
A NATO Előretolt Szárazföldi Többnemzeti Harccsoport híradó szakállománya felkészítését hajtották végre februárban a székesfehérvári MH Nagysándor József 51. Híradó- és Vezetésbiztosító Dandár laktanyájában.

  JETfly Magazin

2024. február 23-án, pénteken, Budapestre érkezett Svédország miniszterelnöke, Ulf Kristersson. Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel folytatott tárgyalássorozat eredményeként többek között arról is megállapodás született, hogy bővül a Magyar Légierő Gripen flottája.