A katonacsaládoké lett az erőd

Bár a meteorológusok nem jósoltak jó időt – az előrejelzés ugyan meleget, de rövidebb-hosszabb záporokat ígért Komárom térségére –, mindez nem szegte kedvét a Magyar Honvédségben szolgáló, vagy már nyugdíjas katonáknak és családtagjaiknak, hogy június 6-án ellátogassanak a Katonacsaládok VII. Országos Találkozójára. Óvatos becslések szerint is több mint ötezren voltak kíváncsiak az egész napos programra.

A komáromi Monostori Erőd előtti parkolóban már a délelőtt közepén ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. Érkeztek családok mindenhonnan: volt, aki már hajnalban útra kelt az „ország túlsó feléből”, Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, vagy éppen Kaposvárról. Csak, hogy az „erődnyitásra”, azaz reggel nyolc órára Komáromba érjen és semmiről ne maradjon le… És csak jöttek és jöttek az autók egymás után.

Az egész napos programot hivatalosan délelőtt tíz órakor, mazsorettek gyürüjében nyitották meg az „elöljárók”. Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke köszöntőjében hangsúlyozta: a Magyar Honvédség vezetése úgy gondolja, hogy szükség van az ilyen rendezvényekre. Hiszen szükség van arra, hogy a katonacsaládok – aktívak, nyugdíjasok, családtagok, férjek, feleségek, gyerekek – legalább egy napra összejöjjenek, és egy kicsit feltöltődjenek.

– Egy rendkívül nehéz időszakban van mögöttünk, s az előttünk álló hónapok sem lesznek túlzottan könnyüek. Kívánom mindenkinek, hogy érezzék nagyon jól magukat – mondta Tömböl László vezérezredes, mint a rendezvény házigazdája.

A honvédelmi miniszter nevében dr. Füredi Károly, a minisztérium védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkára nyitotta meg a rendezvényt, s adta át az erődöt egy napra a katonacsaládoknak.

– Immár hagyomány, hogy minden évben a Magyar Honvédség vezetői, parancsnokai és katonai szervezetei családi összejövetelen találkoznak. A mai nap a katonák többsége kikapcsolódhat, szórakozhat, aktívan pihenhet, hiszen ez a nap róluk szól – mondta Füredi Károly, hozzátéve: a helyszín, a Komáromi Monostori Erőd a magyar hadtörténelem mementója. Jó példája annak, hogy a nemzeti kulturális örökségnek a katonai kultúra is része. Azok, akik a honvédelem ügyével nap, mint nap foglalkoznak, egyetlen pillanatra sem felejthetik el a hadsereg dicső múltját, a hadtörténelem legfontosabb epizódjait és a hozzájuk kapcsolódó helyszíneket.

– Nem hiszem, hogy ma találkozol itt olyan emberrel, aki nem talál magának megfelelő programot – mondta kérdésemre válaszolva egy Szolnokról érkezett tiszthelyettes, mikor arról kérdeztem, hogyan is érzi magát? Mutatta: két aranyhajú gyermeke szinte meg sem áll, egyik sátorból a másikba futkosnak, egész egyszerüen nem tudnak betelni a látnivalókkal és az élményekkel. A tavalyi találkozó is jó volt – tette hozzá – idén azonban tényleg kitettek magukért a szervezők. Aztán hirtelen elköszönt, mert a családtól „parancsot” kapott: mint kiderült, a srácok szeretnék megnézni a zenebohócot, majd utána kipróbálni a játszóházat, illetve természetesen a lufihajtogatást is. És akkor az arcfestésről már ne is beszéljünk. Így természetesen, muszáj elkísérnie őket…

Való igaz, a Katonacsaládok VII. Országos Találkozóján kevés olyan emberrel lehetett találkozni, aki unatkozott volna. Aki nem találta elég izgalmasnak a Magyar Honvédség technikai eszközeiből és fegyvereiből összeállított statikus bemutatót, az egyebek mellett az MH 1. Honvéd Tüzszerész és Hadihajós Zászlóalj hadihajósainak dunai felvonulásában gyönyörködhetett. Vagy akár megtekinthette az Erőd Múzeumot, esetleg részt vehetett a kazamatatúrák valamelyikén.

– Engem már egy hete azzal nyaggatnak a kölkök, hogy mindenképpen megint szeretnének bemászni egy helikopter pilótafülkéjébe. Annyira tetszett ugyanis nekik a múltkor, amikor a szentesi laktanyába is leszállt egy forgószárnyas, s közelebbről is megszemlélhették. Így aztán nagyon örültek, hogy az erődbe is rátaláltak a szarvastehénnek „álcázott” Mi-24-es harci helikopterre – mesélte mosolyogva a müszaki zászlóalj egyik fiatal tisztje. Hozzátette: felesége viszont a leginkább Edvin Marton koncertjét várta, hiszen a népszerü hegedümüvész az egyik kedvence. Akárcsak Hevesi Tamás, vagy éppen a Back To Black, akik ugyancsak felléptek az erőd „udvarán” emelt nagyszínpadon. Ő maga egyébként leginkább Veres Zoltán mürepülő világbajnok bemutatójára volt kíváncsi, amelyben nem is csalódott. Szájtátva bámulta a fizika törvényeit gyakran meghazudtoló látványos bemutatót.

A Tatáról érkezett szakaszvezető és családja viszont egy kis kikapcsolódásra, a „szürke” hétköznapok utáni aktív pihenésre vágyott. S – mint elmondta – ez sikerült is nekik a Monostori Erődben. Hiszen már maga az építmény – ahol életükben most jártak először – is lenyügözte őket, a programokban pedig semmi kivetnivalót nem találtak. A családfő leginkább a közelharc bemutatóra és a hagyományőrző huszár táborra volt kíváncsi, de megtekintette az erőd mellett, a Duna partra kikötött aknamentesítő hadihajót is. Feleségét pedig a katonazenekarok gyepshow-ja nyügözte le, még az alig egy éves kislányuk is nevetve-táncikálva hallgatta végig a fúvósok előadását.

Természetesen hosszan lehetne sorolni, hogy a már eddig említettek mellett milyen programok várták még szombaton a komáromi Monostori Erődbe érkezőket, de ez nem szükséges. Mint ahogy az sem, hogy eldöntsük, melyik volt a legnépszerübb program. Hiszen az airsoft-verseny, a díszelgő katonák zenés alaki bemutatója, de a középkori vásártér is százakat vonzott. Akárcsak a Honvéd Egészségügyi Központ díjtalan vércukor mérése és egészségügyi tanácsadása, vagy éppen a bográcsos főzőverseny. Aki pedig menet közben megszomjazott, az az erőd több pontján is frissítőhöz juthatott, hiszen a szentesi víztisztító század katonái több száz zacskó ivóvizet osztottak ki. Sőt a szervezők az idősebbekre is gondoltak, akik a „nyugdíjas fészekben” sakk, illetve ulti-versennyel üthették el az időt. S közben természetesen felelevenítették a régi katonatörténeteket, a vicces, vagy éppen szomorú eseményeket.

Szerencsére az eső is megkegyelmezett az erődben szórakozó több száz katonának. S bár egyszer a müsorközlő  figyelmeztetett is arra, hogy hamarosan erős zápor éri el a térséget, amely elől a vendégek a kazamatákban lelhetnek menedéket, a sötét felhők végül is elkerülték a várost. S mivel az MH Geoinformációs Szolgálat helyszínen lévő meteorológusai folyamatosan nyomon követték a müholdképeket, így azonnal tudni lehetett, hogy mikor közeledik egy-egy esőfelhő.

Mindenképpen meg kell említeni azt is, hogy a rendezvényre ellátogató katonacsaládok nem maradtak éhen, hiszen a tatai lövészdandár szakácsai több mint hétezer adag „katonás ebédet”, azaz babgulyást főztek meg. Ehhez több mint kétszáz kilogramm marhahúst, valamint másfél mázsa sonkát használtak fel.

„Reméljük, jövőre, ugyanitt, ismét találkozunk!” – mondták többen is a program végén. Hiszen mindannyian egyetértettek abban, hogy a Magyar Honvédség „nagy” családját alkotó „kis” családoknak szükségük van arra, hogy évente egyszer összejöjjenek, szórakozzanak, kikapcsolódjanak. Élvezzék egymás társaságát e meseszép helyen, a komáromi Monostori Erődben…