Felavatták Pákozdon a Mártírok Emlékművét

Gróf Batthyány Lajos és a tizenhárom vértanú – tizennégy emlékoszlop. Minden egyes, Aradon kivégzett honvédtiszt, valamint a mártír miniszterelnök emlékét egy-egy kopjafa őrzi a mai naptól Pákozdon, a katonai emlékhelyen. A Mártírok Emlékmüvét a Pákozdi Katonai Emlékhely Bizottság állíttatta a Mészeg-hegyen, az 1948. szeptember 29-i pákozd-sukorói csata emlékére emelt obeliszk közelében. Az emlékoszlopokat Csibi László fafaragó mester, a kopjafákon elhelyezett emlékplaketteket pedig Világhi Árpád szobrászmüvész készítette.

Az emlékmü avatása alkalmából kedden délután rendezett ünnepségen – amelyen részt vett Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, Benkő Tibor altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere, Ecsődi László, a térség országgyülési képviselője, Balsay István, a Fejér Megyei Közgyülés alelnöke és Orgovány István, a Pákozdi Katonai Emlékhely Bizottság elnöke – Takács János, Pákozd polgármestere mondott köszöntőt. Elmondta: a magyarságnak nagyon sok dicső napja volt, amelyekre emlékezni lehet. De ugyanúgy voltak sorsfordító időszakok is, amelyekre szintén emlékezni kell.

A polgármester szerint Pákozd a magyarok szabadságszeretetének központja, hiszen a Mészeg-hegyen zajló fejlesztés után a terület a Magyar Honvédelem szakrális helye lesz, ahol 1848-tól napjainkig minden hős katona előtt le lehet róni kegyeletünket.

 – Az emlékhely, ahol állunk, sorstragédiáink szimbóluma. A tizenhárom tábornok és a vértanú miniszterelnök szimbolizálja a magyarság szabadságszeretetét – mondta Takács János, majd arról beszélt, hogy a most felavatandó emlékoszlopok üzennek a jelennek. Beszélnek a kivégzett tábornokokról, hogy mi volt a hitvallásuk, és kinek mi volt az utolsó mondata, mielőtt végrehajtották volna rajta a halálos ítéletet.

Ezt követően Bánffy György színmüvész a vértanúk búcsúleveiből olvasott fel részleteket, majd Katona Tamás történész elevenítette fel a 160 évvel ezelőtt történt eseményeket. Elmondta: a lehetetlenre vállalkozott, amikor elvállalta, hogy röviden szól az 1849. október 6-án kivégzett vértanúkról. Hiszen valamennyi katonatisztről órákat lehetne beszélni.

– Gyermekein vajon fel tudják-e sorolni a tizenhárom aradi vértanú nevét? – tette fel a kérdést Katona Tamás, majd kiemelte: ma nemcsak a kivégzettekre, hanem egy gyönyörü forradalomra, egy nagy változásra is emlékezünk, hiszen a jobbágyfelszabadítás a kereszténység felvétele óta a legnagyobb változás volt Magyarország életében.

– Egy olyan nemzeti egység állt a szabadságküzdelem mellé, amit nem megrendeltek, hanem önmagától alakult ki. Ahhoz, hogy ezen Bécs úrrá tudjon lenni, szövetségeseket kellett fogadnia. Az orosz katonai túlerő fojtotta meg a magyar szabadságküzdelmet. Nem Ferenc József előtt tettük le a fegyvert, hanem az oroszok előtt. Éppen ezért nem hiteles azt állítani, hogy a magyar szabadságharcot leverték. Az elbukott. Addig harcoltunk, amíg bírtunk! – fogalmazott a történész.

Balogh Márton népdalénekes előadása utáni avatóbeszédében Szekeres Imre honvédelmi miniszter kiemelte: tiszteletreméltó az a nemzet, amelyik tud emlékezni. És tiszteletreméltó az a haza, amely megőrzi azok emlékét, akik életüket áldozták érte.

– A magyar történelem és a Magyar Honvédség 1849. október 6-án kötött egymással szövetséget. 1848 és 1849 megteremtette azt a különleges kapcsolatot a haza, a nemzet és a honvédség között, amely örökké megmarad Magyarországon – mondta a miniszter, majd Batthyány Lajosról szólva hozzátette: ő volt az, aki 1848 tavaszán a Magyar Honvédséget létrehozta. Miniszterelnöki tevékenységének egyik legelső teendője a Magyar Honvédség megalakítása volt.

– Ki is volt a tizenhárom tábornok? Katona? Hazafi? Hős? Mindhárom! Különleges tehetséggel megáldott emberek, mint azok is, akik akkor életben maradtak, külföldre kerültek, majd hosszas emigráció után hazajöttek. Kevés olyan nemzet van Európában, amelyik egy történelmi időszakában fel tud sorolni 25-30 olyan híres katonát, akik megmaradtak az emlékezetben. A magyar nemzet ilyen. Tisztek, tábornokok ők, akiknek nevét ma iskolák, irodalmi alkotások és zenemüvek őrzik – emelte ki Szekeres Imre.

A honvédelmi miniszter hozzátette: büszke arra, hogy itt Pákozdon oly sok ember összefogásával emlékezni lehet a történelmi múltra. Szekeres Imre szerint a mai Magyar Honvédség, amely szolgálja a hazát, méltó örököse az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak. Ők úgy emlékeznek a tizenhárom tábornokra, hogy teljesítik kötelességüket. Nemcsak itthon, hanem a világ számos részén megmutatják azt a katonai hitvallást, amelyet a mai Magyar Honvédség magáénak vall.

Az avatóbeszédet követően Vesztergán Miklós tárogatómüvész zenélt, majd Spányi Antal, római katolikus megyéspüspök, dr. Lakner Pál dandártábornok, a Magyar Honvédség protestáns tábori püspöke, és Kardos Péter, pákozdi református lelkész avatta fel és szentelte meg az emlékoszlopokat.

Az ünnepség végén a résztvevők megkoszorúzták a Mártírok Emlékmüvét: a politikusok, a katonai vezetők és a civil szervezetek mellett elhelyezték az emlékezés koszorúit a katonai hagyományőrzők és a pákozdi Nemes Kócsag Tagiskola ötödikes és hatodik osztályos tanulói is.