Új parancsnok a lövészzászlóalj élén

1991. szeptember 1-jén került a debreceni 1. lövészzászlóaljhoz szakaszparancsnoki beosztásba. Három év múlva már századparancsnokként teljesített szolgálatot. 2003 februárjától a dandártörzsben dolgozott, majd idén visszakerült a lövészzászlóaljhoz, immár parancsnoki beosztásba.

Ön abban a különleges helyzetben van, hogy annak az alegységnek a parancsnoka, amelynél a tiszti karrierjét elkezdte. Milyen érzés ez?

Ez egy óriási megtiszteltetés, hogy az 1. zászlóaljnak lehetek a – jelenleg még megbízott - parancsnoka, ugyanis az első beosztásomat is itt kaptam. Szakaszparancsnokként kezdtem a pályafutásomat, és mindhárom századnál töltöttem be századparancsnoki beosztást.

Voltak olyan változások az elmúlt időszakban, - míg Ön törzsmunkát végzett -, ami gyökeresen megváltoztatta a zászlóalj felépítését?

Alapvetően a zászlóalj szerkezete nem változott, attól a néhány kivételtől eltekintve, hogy kiszervezték a tüzér, müszaki és felderítő alegységeket. A gerince tehát ugyanaz maradt, de körülbelül 150 fővel nagyobb a létszám, mint tíz évvel ezelőtt. Gépesített- és könnyülövész helyett lövészként dolgozunk a legutóbbi átszervezés óta, de eltekintve az apró változásoktól, a meglévő tapasztalataimat teljes mértékben tudom hasznosítani. Azt mindenképp meg kell említenem, hogy a dandártörzsben elvégzett munka nagyon hasznos volt a számomra. Ezzel a tapasztalattal rálátásom van hierarchiában a zászlóalj fölött elhelyezkedő egység, a dandár tevékenységére.

A sokéves tapasztalatnak köszönhetően a zászlóalj személyi állományáról is pontos képe volt egykor. Az elmúlt években milyen mértékben cserélődött le a már jól ismert csapat?

A tisztek, tiszthelyettesek tekintetében is kevés már az, akivel én még századszinten együtt dolgoztam, a legénység pedig szinte teljesen lecserélődött. A tisztesek közül körülbelül 40-50 fő az, akik ismernek még századparancsnok koromból, ez az állomány az, akik elsőként lettek szerződéses katonák. A többiek már csak a dandártörzsből ismernek. Talán épp az egykori századparancsnoki beosztásom az, ami segít abban, hogy elfogadják a zászlóaljparancsnoki kinevezésemet. Tisztában vannak azzal, hogy ennél az alegységnél a tiszti beosztás legalsó fokozatán kezdtem a munkát, így átfogó képet kaphattam a szakasz, illetve századszintü munkáról is.

A zászlóalj egy igen nehéz év előtt áll. Milyen feladatok következnek a közeljövőben?

Minden feladatvégrehajtás az őszi NATO CREVAL ellenőrzésnek van alárendelve. Január közepétől heteken keresztül a századok blokkosított kiképzés keretében készülnek a megmérettetésre, ez az állományra fokozott terhet ró. Jelenleg Táborfalván vannak a támogató szakaszok és az aknavető szakasz katonái, ahol páncéltörő és aknavető lövészetet hajtanak végre, majd ezután raj és szakasz kötelék lőgyakorlatok következnek, áprilisban és májusban század összekovácsolások. Ezután júliusban pedig vízi vezetés lesz Szentesen. A századok mellett természetesen a törzs sem maradhat ki a munkából, koordinálja az előbb felsorolt feladatokat, és számítógéppel támogatott parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot hajtott végre az év elején együttmüködve a 62. lövészzászlóalj törzsével, a dandártörzs alárendeltségében a „BOCSKAI FOKOS 2010” parancsnoki és törzsvezetési gyakorláson. Augusztusban szintén lesz egy, az előzőhöz hasonló szimulációs törzsgyakorlás. Októberben, a nemzetközi ellenőrzést követően megkezdődnek a missziós felkészítések, ugyanis jövő év elején Koszovóba és Afganisztánba készül a zászlóalj. Igyekszünk a rendelkezésünkre álló időt maximálisan kihasználni, hogy képességeink szerint legjobban felkészülhessünk az ellenőrzésre. Ez naponta 10 órás munkát jelent a gyakorlótéren. Legutóbb Dócon került végrehajtásra a harcjármü irányzók szakkiképzése, aminek nagyon pozitív visszajelzése volt.

A kiképzési feladatok maradéktalan elvégzése mellett milyen célokra törekszik zászlóaljparancsnokként?

Mindenekelőtt a legfontosabb az, hogy az MH Zászlóaljharcsoport 2. megfeleljen a NATO CREVAL ellenőrzésen. Ezt követően a missziós felkészítések legyenek eredményesek, a kiutazó katonák felkészüljenek az afganisztáni és koszovói feladataikra! És természetesen a fő cél az, hogy mindenkit épen és egészségesen hazahozzunk. A legfontosabbnak a szakmaiságot tartom a mindennapi munka során. A fő célom az, hogy mindenki tisztában legyen a beosztásához tartozó feladataival és a megoldásához szükséges ismereteket birtokolja. Motivált legyen abban, hogy az új tudást elsajátítsa, fejlődjön akár önmagát képezve, akár központi képzés keretében. Az elvégzett munka legyen precíz és igényes, de természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy az adott körülmények nem mindig biztosítanak minden feltételt. De fontos az, hogy keressük a jó megoldást és legyünk igényesek a mindennapi munkánkra.