Repeszromboló gránát okozta a szolnoki tragédiát

Teljes bizonyosságot nyert, hogy a szolnoki balesetet egy 152 milliméteres repeszromboló gránát robbanása okozta. Az eszköz a Magyar Honvédségnél is rendszeresített D–20 típusú vontatott tábori löveggel kompatíbilis. Az esetet – szakértők bevonásával – a katonai ügyészség vizsgálja, amely többek között arra is keresi a választ, hogy miként és miért került a helyszínre a balesetet előidéző repeszromboló gránát, hiszen arra nem volt szükség a kiképzés során. A nyomozás egyébként halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés ügyében folyik. A munka a tanúk meghallgatásával kezdődött – derült ki Bocskai István tájékoztatójából. Mindezzel párhuzamosan a vezérkari főnök preventív intézkedésekről is döntött: utasította az MH 1. Honvéd Tüzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokát az általuk gyakorlatokon, bemutatókon használt eszközök ismételt bevizsgálására, míg a HM HVK müveleti főcsoportfőnökének azt kell ellenőriznie, hogy a szolnokihoz hasonló foglalkozásokat szabályozó intézkedések megfelelnek-e az elvárásoknak – tette hozzá a szóvivő.

Ezt követően Zsiros Géza orvos ezredes a budapesti Központi Honvédkórházba szállított két tiszthelyettes állapotáról beszélt. Elmondta, hogy az egyik tüzszerész jobb felkarjában két nagyideg sérült meg, ráadásul a főartéria is elszakadt. A többórás mütét után jelenleg jó általános állapotban van, de az orvosok hosszabb (akár egy esztendeig tartó) rehabilitációs idővel számolnak. A másik katona jobb lábán a szétrepülő repeszdarabok egy úgynevezett lyuktörést, jobb könyökén pedig többszörös darabos csonttörést okoztak, továbbá fejsérülést is szenvedett. Társához hasonlóan állapota (a szükséges beavatkozások elvégzését követően) stabil, felépülése 3-4 hónapot vehet igénybe.

Zsiros ezredestől dr. Breuer Ágnes alezredes, katonapszichológus vette át a szót, aki elmondta, hogy a helyszínre siető kollégái a Magyar Honvédség krízisintervenciós programjának előírásai alapján jártak el, tehát azonnal megkezdték a tanfolyamon résztvevők, illetve a kiképzést előkészítő állomány pszichológiai kezelését. A legfontosabb az, hogy a sokkos állapot oldása érdekében beszéltessék az érintetteket; ez jelenleg csoportos terápia keretében zajlik, a továbbiakról az elsődleges értékelések után döntenek – mutatott rá Breuer Ágnes. Természetesen az elhunyt tiszt családtagjai is megkapnak minden segítséget szakembereinktől – egészítette ki az elhangzottakat a katonapszichológus.