Ugyan a szír hadsereg nem rendelkezik nukleáris fegyverekkel, ám olyan ballisztikus rakétákból álló erőt állított fel, amely képes vegyi fegyverek (jelen esetben ideg- és mustárgáz) célba juttatására.
Feltételezések szerint 1200 rakétával kell számolni, amelynek 85%-a az Iránban és Észak-Koreában továbbfejlesztett SCUD családhoz tartozik. A fő módosítás az alap-SCUD-hoz képest a megnövelt üzemanyagtartály, amellyel a hatótáv így 700 km-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy Izrael bármely pontja ellen csapást tudnának mérni. A fennmaradó 15%-ot a modernebb, szilárd üzemanyagú, orosz építésü SS-21-ek alkotják - ezek hatótáva azonban csak 70 km. Számokban kifejezve ez kb. 600 db 700 km hatótávval, kb. 400 db 300-400 km hatótávval és kb. 200 db 70 km hatótávval rendelkező ballisztikus rakétát jelent. Ezek mindegyike 500 kg harci résszel szerelhető föl.
SCUD találkozása egy Patriottal (fotó: USAF)
A szír hadsereg a SCUD rakéták indítására összesen 70 db mobil indítóállással rendelkezik, s ugyanennyi áll rendelkezésre az SS-21 célba juttatásához is. Ezeket és a kiszolgálójármüveket 15 vagy ennél is több rejtett, föld alatti alagútrendszerben tárolják. A SCUD rakéták nagy hátránya, hogy az indítási előkészületek kb. egy órát vesznek igénybe. Az üzemanyaggal való feltöltés szintén körülményes. Létezik néhány föld alatti indítóállás is, ám ezeket egy esetleges konfliktus során hamar megsemmisítenék, így a mobil indítóállások rendkívüli jelentőséggel bírnak. Ezeket csak pilóta nélküli felderítőgépekkel, müholdakkal vagy egyéb eszközökkel lehetne megtalálni. Tovább növeli a ballisztikus rakéták súlyát a szír hadseregben, hogy ezek képezik tulajdonképpen az egyetlen megbízhatóan müködő erőt, hiszen az ország gazdasági helyzete és a Szovjetunió összeomlása miatt a többi haderőnem hatékonysága gyenge.