A Taurus csapásmérő robotrepülőgép

A hiányosság több más európai ország légierejében is fennállt, ezért egymástól függetlenül tervek születtek új fegyvertípusok létrehozására. A franciák az angolokkal és olaszokkal közösen az egyesült MBDA cég fővállalkozásában tervezték az Apache/Storm Shadow/ Scalp csapásmérő robotrepülőgépet, és az amerikaiak is elkészítették saját céljaikra az AGM-158 JASSM típust. A németek viszont a svédekkel kooperáltak, és egy a többihez teljesen hasonló méretü és teljesítményü fegyver létrehozásába fogtak. A kompromisszum készség hiánya miatt így a NATO-n belül azonos célra háromféle csapásmérő eszköz készül, ami az erőforrások és a pénz egyértelmü elherdálása.

A német EADS LFK Lenkflugkörper-Systems GMBH 67%-os és a svéd Saab Bofors Dynamics 33%-os részvételével a kilencvenes évek elején kezdődött meg a Taurus (Target Adaptive Unitary and dispenser Robotic Utility System) fejlesztése kétféle változatban.

A Luftwaffe a jelenlegi Tornadok és a rendszeresítés alatt álló Eurofighter Typhoon fegyverzetében kívánja rendszeresíteni a nagyobb hatótávolságú, maximum 350 km-ről indítható KEPD-350 változatot (a másik típusjelzés a Kinetic Energy Penetrator Destroyer kezdőbetüiből áll össze), míg a svédek a Gripen fegyverzetébe szánják a kisebb és könnyebb, 150 km hatótávú KEPD-150-est.

A Taurus makettja Le Bourget-ban

A tervek szerint 2001-ben kellett volna szolgálatba állítani a robotgépet, de mint az esetek többségében, ez a program is csúszást szenvedett, egyelőre csak a 28 db-os kísérleti szériát gyártották le, bár a szerződést a Luftwaffe részéről 600 db-ra, 570 millió euró értékben már aláírták. A svéd légierőben történő rendszeresítésre némileg többet kell várni, noha a fegyver súlymakettjével már 1998-ban repült az egyik Gripen, az integráció elektronikai része sok időt illetve munkát igényel.

A két fejlesztő országon kívül érdeklődnek a spanyolok is, ők az F/A-18 Hornetjeiken illetve ugyancsak az Eurofighter Typhoon fedélzetén rendszeresítenék.

A Taurus felépítését tekintve lényegesen különbözik a két másik hasonló kategóriájú csapásmérő robotgéptől.  Az öt méter hosszúságú test alul és felül lapos, magassága 0,52 méter, szélessége 1,07 méter. Felső felületéhez illeszkednek az indítás után kinyíló szárnyak, amelyek fesztávolsága 1,98 méter. A törzs keresztmetszete vastag "U" betüre emlékeztet, ez hegesztett alumínium ötvözetből készült és ez alkotja az üzemanyagtartályt. Az "U" betü mélyedésében helyezték el a hosszú és keskeny "Mephisto" harci részt, amely müködését tekintve hasonló az angol "Broach"-hoz, vagyis kétfázisú. Az összesen 500 kg-os töltet első szekciójában található egy kisebb kumulatív rész, amely a megerősített célpont betonját töri át. A keletkezett nyíláson behatol a fő töltet, amely késleltetve robban. Ennek acélköpenye előszilánkosított repeszhatású, de a célobjektum belső terében inkább a nyomáshulláma rombol. A gyújtóberendezés "intelligens", azaz a célpont jellegétől függően különböző időpontban lép müködésbe. Mélyen a föld alatt lévő objektum megsemmisítése esetén beállítható, hányadik szint áttörése után robbanjon a fő harci rész. A Taurus alkalmas föld feletti területcélok megsemmisítésére is. Egy repülőtér állóhelyei vagy egy légvédelmi rakétaüteg támadásakor még a becsapódás előtt a levegőben robban fel, így inkább a repeszhatás érvényesül. A fegyver bevethető hajók ellen is, de egy fontos megkötéssel. Mivel az indítást követően megszakad minden kapcsolat a repülőgéppel, ezért a cél koordinátáit utólag nem lehet módosítani. Ez azt jelenti, hogy csak álló objektumok támadhatók. A lehorgonyzott vagy kikötőben álló hajót hasonlóképpen közelíti meg, mint pl. az Exocet, azaz mélyrepülésben, de a végső fázisban 10-20 méterre a céltól lapos szögben a vízbe csapódik.

A "Mephisto" ekkor "elszabadul" és kinetikai energiájánál fogva a vízvonal alatt csapódik be a hajótestbe. A kumulatív töltet átszakítja a borítást és a fő robbanás a belső térben következik be. Ezzel a megoldással jóval nagyobb pusztítás érhető el, mint amire a hagyományos, hajó elleni rakéták képesek.

A találat precíziós pontosságú, egy méteren belüli, amit a kombinált vezérlőrendszer biztosít. Az indítást követően a TERPROM rendszer digitalizált terepadatok alapján végzi a navigációt, ez nagyon hasonló ahhoz, amit az amerikai Tomahawk robotrepülőgépeknél alkalmaznak. Ezt kiegészíti a GPS müholdas rendszer, és a végső fázisban az orrba beépített infrakamera veszi át a feladatot. A célpont digitális képét betáplálták a navigációs számítógép memóriájába, és ezt összehasonlítja a berendezés a kamera által látott pillanatnyi képpel. Az eltérést ennek alapján automatikusan helyesbíti, ezzel biztosítható az említett pontosság.

A fegyver meghajtó és energiaellátó rendszere illetve kormányzó szekciója egyaránt a törzsvégben, a kerozintartály és a harci rész mögött található. A hajtómü nem európai eredetü, az amerikai Williams International F122-15 típusát választották. Ez a cég szállítja a Tomahawk számára is a hajtómüveket, így nagy tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. Létfontosságú a megbízható indítórendszer, mert kis magasságú leoldás esetén csak egyetlen próbálkozásra van lehetőség, ha a hajtómü nem indul be, akkor a fegyver lezuhan. A kombinált axiális és centrifugális kompresszorral ellátott 350 kp tolóerejü hajtómü max. 0,8 Mach utazó sebességet biztosít az 1400 kg-os fegyvernek (a kisebb KEPD-150 1040 kg-os). Kétáramú kivitele miatt nagyon gazdaságosan üzemel, ennek is köszönhető a nagy hatótávolság. Leváló fedelekkel védett szívócsatornája osztott kivitelü és a törzs két oldalán található.

Tesztpéldányok a Tornado törzse alatt

A Taurus kísérleti példányaival először a világ egy távoli pontján, Dél-Afrikában hajtották végre az első próbalövészeteket, mivel Németországban nem állt rendelkezésre megfelelő méretü lőtér. A biztonsági előírások ugyanis nagyon szigorúak, a lezárt területnek az indítási ponttól számítva körkörösen is jóval meg kell haladnia a fegyver max. hatótávolságát, mivel az hiba esetén bármely irányba fordulhat. Előfordult néhány sikertelen indítás is, de a tesztek zöme a várt eredményeket hozta. A távoli helyszín túl drágának bizonyult, hiszen oda kellett telepíteni több Tornadot, a lőtér távoli pontjain kihelyezett berendezést, telemetrikus rendszert, nagyszámú müszaki szakembert stb. ezért a svédek úgy döntöttek, hogy olcsóbb megoldásként rendelkezésre bocsátják a sarkkörön túl lévő Vidsel lőterüket, ami ugyan kisebb, de az esetleg "eltévedő" robotgép nem tud kárt okozni a környékbeli lakatlan területen.

Amennyiben további csúszás nem korlátozza a programot, úgy 2004-ben megkezdődhet a Taurus sorozatgyártása.