Jön a gyengéd bomba

A válasz Irakban keresendő, pontosabban a városi hadviselés sajátosságaiban. A bomba célja, hogy csupán a megtámadott épületet pusztítsa el, s ne öljön vagy sebesítsen meg közelben tartózkodó civileket. Az SDB-t új tervezték, hogy betont vagy bizonyos vastagságú földréteget üssön át, majd "bent" robbanjon. Általában egy SDB elegendő ahhoz, hogy egy épületet romba döntsön, így természetesen a szerteszét repülő betondarabok is veszélyt jelenthetnek. Az SDB repeszei szinte mindig a megtámadott épületben maradnak, így elméletileg nem jelenthetnének veszélyt. A szénszálas verzióra tehát legfeljebb kommunikációs okokból lehet szükség, amelyet a tervek szerint két év múlva rendszeresítenek.

Ennél azért jóval több fér egy F-15E-re

Már 2005-re bevethetőnek hitték az SDB-t, miután egy évvel korábban, 2004-ben vezették be az 500 fontos JDAM-ot. Ám akkoriban számos müszaki kihívással kellett megküzdeni, hiszen a SDB nem egy hagyományos bomba, amelyre GPS-t szereltek. Ellentétben az 500, 1000 és 2000 fontos bombákkal, amelyek meglehetősen látványosan robbannak, a kisebb lökéshullámnak köszönhetően az SDB kevesebb civil áldozatot követel, illetve a saját csapatok is közelebb lehetnek a támadott épülethez.

Életkép az SDB becsapódása előtt...

Az USAF elsősorban a B-1B szuperszonikus nehézbombázókon szeretné rendszeresíteni az SDB-t, amelyből összesen 216 db-ot hordozhat. Az F-22, illetve a készülő F-35 törzsön belül hordozza a fegyverterhet, így erre a két gépre csupán korlátozott számú SDB függeszthető, ám a haditengerészet F-18-asára akár 24 db is felfér.

...és után