Kína évtizedek óta rendelkezik nukleáris fegyverekkel, ám soha nem rendelkezett olyan eszközzel, amellyel hatékonyan fenyegethette volna az Egyesült Államokat. A 60-as évek óta eltelt évtizedek zömében a kínai nukleáris fegyverek nagy részét valamely orosz célpontra irányították. A 70-es és 80-as években az orosz–kínai viszony hűvös volt, jónéhány határmenti összetűzésre is sor került. A két ország viszonyában bekövetkezett jelentős javulás ellenére Kína csupán 20 olyan ballisztikus rakétával rendelkezik, amellyel csapást mérhetne az USA-ra, annak is csupán a nyugati partvidékére. Ezen rakéták mindegyikét folyékony üzemanyag hajtja, így órák telnek el, amíg bevethetők.
Ugyanakkor az USA 800 ballisztikus rakétával rendelkezik, amely bármely kínai célpontot elér, s amelyek a nap 24 órájában minimális felkészítési idővel azonnal bevethetőek. Az, hogy ebből a 800-ból hány rakéta irányul Kínára, természetesen jól őrzött titok. A nukleáris robbanófejek számát összevetve is hasonló kép tárul elénk: a kb. 200 kínai robbanófejnek 9000 egyesült államokbelit kellene ellensúlyoznia. Figyelembe véve a következő tíz év leszerelési kötelezettségeit és a kínai gyártás tempóját, ez az arány 300 az 5000-hezre "javulna". Addigra Kína feltehetőleg már 100 olyan rakétával rendelkezhet, amely bármely egyesült államokbeli célt elérne. Ennek a képességnek azonban a feltétele, hogy Kína több ballisztikus rakéták hordozására képes tengeralattjárót állítson szolgálatba.
Az ok, amiért Kína nem sieti el a nukleáris erők fejlesztést, nyilvánvalóan abban keresendő, hogy az USA kis valószínüséggel kezdeményezne atomháborút, így a védelmi kiadásait más területekre, például légvédelemre összpontosíthatja.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |