A szigetország a legnagyobb titoktartás mellett indította be rakétafejlesztési programját, s sokáig sikeresen titokban is tartotta létezését. A jól felfogott nemzetbiztonsági érdekek mellett a titkolózásra a Kínával való kényes viszony miatt is szükség volt. Tajvanban senki sem akarta pont azokkal a fegyverekkel kiprovokálni a kínai inváziót, amelynek feladata éppen annak elhárítása. A közelmúltban azonban több magas rangú tajvani vezető is megerősítette, hogy Tajvan rendelkezik olyan fegyverekkel, amelyekkel távoli kínai célpontokat is meg tudnak semmisíteni.
A szárazföldi statikus célok megsemmisítésére szolgáló rakéták a hajók ellen kifejlesztett Hsziung Feng rakéták „leszármazottai”, míg maga a Hsziung Feng (bátor szél) az izraeli Gábrielen alapszik. A Hsziung Feng első példányait még a hetvenes évek végén állították rendszerbe, és szép csendben felszerelték vele a haditengerészetet, illetve a fő szigeten és a kijjebb fekvő kisebb szigeteken megerősített rakétasilókba telepítették őket. A váltótípus, a Hsziung Feng II a kilencvenes évek elején jelent meg, hivatalosan azonban majdnem egy évtizeddel később ismerték el létezését. A szilárd üzemanyagú gyorsítórakétával és turbojet hajtómüvel ellátott rakéta hatótáva éppen elégséges ahhoz, hogy a tajvani szoros túloldalán lévő kínai hajókat megsemmisíthesse. A rakéta célja közelébe előbb inerciális navigációs rendszere segítségével kerül, onnan pedig a kettős, aktív radar és infravörös keresőfeje vezeti a 180 kg harci résszel ellátott rakétát a megsemmisítendő hajóba. A 0,85 Mach sebességgel haladó rakéta darabja 300 000 dollárba kerül, ám Tajvan biztonsága érdekében vállalta ezt az anyagi áldozatot, és az ezredfordulóra leváltotta az összes, hajóra és silókba telepített régi Hsziung Feng rakétát.Erre a lépésre szükség is volt, hiszen a kínai partokon mintegy 700 ballisztikus rakéta irányul Tajvanra. Ellenlépésként a rakéta infravörös keresőfejét infravörös képalkotóra cserélték, így az ilyen fejjel ellátott rakéták statikus szárazföldi célokat is le tudnak küzdeni. Egyes rakétákban mindkét keresőfejet GPS-re cserélték, így ezek a rakéták a kínai fenyegetésre adott közvetlen válasznak tekinthetők.Ugyanakkor Tajvan arzenáljából hiányzott egy olyan fegyver, amellyel elérhették volna a kínai szárazföld távolabb fekvő célpontjait is. A fejlesztési munkák 2001-ben kezdődtek, és a sorozatgyártás feltehetőleg már szük két éve folyik is. Az új, immár cirkálórakétának minősülő Hsziung Feng IIE hatótáva eléri az 500 km-t is, célját szintén duplázott rendszerrel, GPS és GLONASS segítségével találja meg. A rakétának létezik silóból és jármüről indítható változata is. Tajvani tervek szerint összesen 500 db Hsziung Feng IIE-t gyártanak az elkövetkező évtizedben.
3M-80MBE beemelése – ennek a teljesítményét kell a Bátor Szél III-nak felülmúlnia
Bár még alig indult be a cirkálórakéta sorozatgyártása, az új Hsziung Feng III fejlesztési munkái máris elkezdődtek. Természetesen eddig kevés konkrétum ismert, így csak annyi tudható, hogy a III-as típus meghajtásáról torlósugár-hajtómü fog gondoskodni, illetve a rakétának felül kell múlnia az orosz Moszkitón (SS-N-22 Sunburn) alapuló kínai 3M-80MBE rakéta (amellyel a kínaiak amerikai repülő-géphordozó kötelékeket támadnának egy esetleges tajvani konfliktus alatt) teljesítményét.
