A Pakisztáni Hadsereg április 29-én hajtott végre egy újabb tesztet a Hatf VI ballisztkis rakétájával. A pakitsztáni mérnököknek jelentős haladást sikerült elérniük a korábbi modellhez, a Hatf V-höz képest, amely valójában az észak-koreai Nodong 1, s amit Iránban Sihab 3-ként emlegetnek.
A Nodong 1 valójában egy méretarányosan megnyabboított SCUD rakéta, ami ugye közvetlenül a Föld első katonai ballisztikus rakétája, a V2 alapján készült. Irán feltehetőleg 20 millió amerikai dollárt fizetett minden egyes Nodong 1 rakétáért, míg Pakisztán valószínüleg kedvezőbb darabáron tett szert rájuk. (A vételárba az észak-koreaiak valószínüleg beszámították a cserébe kapott pakisztáni haditechniaki ismereteket.) Eltérően a Nodong 1-től, a Hatf VI szilárd hajtóanyagot használ. Az előállításuk ugyan nagyobb kihívást jelent, de egyszerübb a bevetésük és megbízhatóbbak. Azonban ez a technológia is feltehetőleg Észak-Koreából származik, u.i. a kommunista diktatúra rakétatechnológiai eredményeit megszokott partnereinek, Iránnak és Pakisztánnak adja el. A szilárd hajtóanyag további előnye, hogy amennyiben megfelelő minőségben sikerül elkészíteni a rakétát, akkor azok szavatosságukat akár 10-15 évig is megtartják.

Hatf III hadszíntéri ballisztikus rakéta
A Haft VI rakétatesztek sikeres lezárultával Pakisztán immár a ballisztikus rakéták majdnem mindegyik osztáyában szilárd hajtóanyagú fegyverekkel rendelkezik. A másfél tonnás Hatf I, amely először 1989-ben bukkant fel, 80 km hatótávval rendelkezik és fél tonnás robbanófeje van. Szintén a rendszerváltás évében jelent meg a 2,5 tonnás Hatf II, amely 180 km sugarú körben vethető be és szintén fél tonnás harci résszel látták el. A négy tonnás Hatf III, amely szintén idén teszteltek, feltehetőleg a kínai DF-11 alapszik, hiszen Kína már régóta szállít fegyvereket Pakisztánnak. A rakéta, csakúgy, mint kisebb társai, fél tonnás töltettel látták és hatósugara eléri a 300 km. A 6,3 tonnás Hatf IV is kínai segédlettel készülhetett, hiszen szembetünőek a kínai DF-9 való hasonlóságok. Ezzel a rakétával már akár 700 km lévő célok is támadhatóak, a 700 kg robbanófej pedig tiszteletet parancsol. A Hatf IV gyártása már a kilencvenes évek második felében megkezdődött, de tesztek csak 1999-ben hajtottak végre.
A 16 tonnás Hatf V maradt az egyedüli folyékony hajtóanyagú rakéta a pakisztáni arzenálban. Először 1998-ban próbálták ki a 2000 km hatósugarú, 700 kg harci résszel felszerelt rakétát. Feltehetőleg azonban hamarosan leváltják ezt a típust a nemrég kipróbált Hatf VI. Ezt a rakétát először 2000-ben mutatták be a nyílvánosság előtt, de nyílvánvalóan több évnyi fejlesztői munkát öltek még bele. Az első sikeres tesztet tavaly hajtották végre, megfelelő avionikával pedig akár 2500 km is elér.

Hatf V - az utolsó folyékony hajtóanyagú az arzenálban
A pakisztáni rakéták fogyatékossága az avionikában keresendő. Ebbe részben beletartozik a irányítórendszer is, de az igazi hibák a vezérlőrendszerben találhatóak. Nukleáris robbanófejek célbajuttatásánál természetesen nem a pontosság a legfőbb kritérium, de Pakisztán feltehetőleg nem sajátította el azt a tudást, amely interkontinentális rakéták célbajuttatását tenné lehetővé, s amely egyben az utolsó akadály a nukleáris hatalommá válás útján.