Az AEGIS Európában is bizonyította hatékonyságát

A tesztelés során az amerikai haditengerészet rombolójáról indított SM-3 típusú elfogó rakéta sikeresen semmisítette meg az északnyugat Skócia egyik partvidéki szigetéről indított ballisztikus rakétát.

A tesztre Nagy Britannia legnagyobb rakéta lőterén, a Hebridákon található kísérleti rakétalőtéren került sor. Ez volt egyébként az SM–3 típusú rakétának a 37. tesztje, melyeknek 87 százaléka sikerrel zárult. A gyakorlat során ugyancsak sikeresen tesztelték az AEGIS fegyverrendszerrel felszerelt NATO és amerikai hadihajók közötti adatcserét.

Tekintettel az AEGIS fegyverrendszer éles tesztek során mutatott hatékonyságára, egyre több ország szeretné hadihajóit felszerelni AEGIS ballisztikus rakétaelhárító rendszerrel. Az AEGIS eredetileg egy hadihajók (cirkáló vagy romboló) fedélzetére kifejlesztett fegyverrendszer, melynek radarját (AN/SPY-1 – a fordító kiegészítése) egy speciális szoftverrel tesznek alkalmassá a beérkező ballisztikus rakéták detektálására és követésére. A világon egyébként több mint 100 amerikai és más országbeli hadihajó van felszerelve az AEGIS rendszerrel, azonban ezeknek kevesebb, mint fele rendelkezik a ballisztikus rakéták és az alacsony röppályán keringő műholdak megsemmisítéséhez szükséges szoftver-módosítással. Jelenleg az amerikai haditengerészet mintegy 30 hadihajója alkalmas ballisztikus rakétavédelmi feladatokra. Az átalakítás költsége kb. 15 millió dollár, amely a már említett szoftver módosításon kívül magába foglalja a megkívánt hardver elemek árát is.

Úgy tűnik azonban, hogy a beruházás megéri az árát. Ugyan jelen pillanatban csak az Egyesült Államok és Japán rendelkezik ballisztikus rakétavédelmi rendszerrel felszerelt AEGIS hajókkal, Törökország, Dél-Korea és még néhány ország szintén érdeklődét mutat beszerzésük iránt. Ezeken felül jelenleg Romániában és Lengyelországban van folyamatban a rendszer „szárazföldi” verziójának telepítése („AEGIS Ashore” az amerikai EPAA – European Phase Adaptive Approach program keretében – a fordító megjegyzése).

A Romániában telepített rendszer egyébként nem más, mint az első – eredetileg a New Jersey-ben található kísérleti bázison felépített – szárazföldi AEGIS rakétavédelmi rendszer, amelyet szétszerelés után (2014) behajóztak (mintegy 60 darab nagyméretű konténerre volt szükség), hogy azután mindösszesen egy év alatt újra rendszerbe állhasson, immár az új helyén. Az Egyesült Államok további két szárazföldi AEGIS rendszer telepíti, az egyiket Lengyelországba, a másikat pedig Hawaii-ra. A három rendszer összköltsége – beleértve az újonnan legyártandó két komplexumot és a hozzájuk tartozó rakétákat (24 rakéta települési helyenként) valamint indító berendezéseket – eléri majd a 2,3 milliárd dollárt. 

A ballisztikus rakéták megsemmisítéséhez az AEGIS rendszer a haditengerészet „szabvány rakétájának” (Standard Missile – SM) két típusát használja. A ballisztikus rakéták elfogása és megsemmisítése alapvetően a RIM 161A vagy más néven a Standard Missile 3 (SM–3) típusú rakétával történik. Ennek a hatótávolsága több mint 500 km, a megsemmisítési zónájának felső határa meghaladja a 160 km-t. Az SM-3 rakéta alapvetően az SM–2 típusú rakétán alapszik (SM–2 Block IV). Az SM-2 rakéta ugyancsak rendelkezik ballisztikus rakétaelhárító képességgel,azonban csak a védendő objektum közelében (terminal phase – a rakéta repülésének végső fázisa – szerk. megjegyzése) képes a beérkező ballisztikus rakéta harci részének megsemmisítésére (az egyik teszt során az SM–2 Block IV rakéta csak mintegy 19 km magasságban semmisítette meg a beérkező ballisztikus rakétát). Ezzel szemben az SM–3 típusú rakéta képes a ballisztikus rakéták harci részének megsemmisítésére akár 200 km magasságban is. Azonban, amíg az SM–3 rakéta kizárólag ballisztikus rakétaelhárító képességgel rendelkezik, az SM–2 Block IV rakéta egyaránt hatékony hagyományos légi célok és ballisztikus rakéták ellen is. Ráadásul az SM–2 típus ára kevesebb, mint fele az SM–3-nak.

Az SM–3 rakéta négy fokozattal rendelkezik. Az első két fokozat az légkör elhagyásához szükséges sebességre gyorsítja a rakétát, míg a harmadik fokozat az atmoszférán kívüli mozgáshoz biztosítja a tolóerőt. Minden egyes manőver előtt a rakéta GPS jel alapján korrigálja a röppályáját. A negyedik fokozat maga a 9 kilogrammos LEAP (Lightweight Exo-Atmospheric Projectile) harci rész, amely infra szenzorok segítségével vezeti magát a célra és semmisíti meg azt.

Fordította: Matyi Tibor alezredes

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred