Csatahajó

Az I. világháborút megelőző évtizedekben az egyre erősödő Németország hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy egyenrangú világhatalommá váljon a fénykorát élő Brit Birodalommal. Versengésük egyik legfőbb színtere a haditengerészet volt, így a német mérnökök tudásuk legjavát beleadva, kiváló hadihajók sorát alkották meg.

Az USS Texas csatahajó nemcsak az egyetlen napjainkig fennmaradt, klasszikus dreadnought típusú csatahajó, hanem jelentős történelmi múlttal is rendelkezik.

1941. december 10-én délután, miközben még mindig vastag fekete füst gomolygott Pearl Harbor tengerészeti támaszpontja felett, a Maláj-félsziget partjainak közelében, a HMS Prince of Wales csatahajó és kísérője a veterán HMS Repulse csatacirkáló élethalálharcát vívta a rájuk támadó, több tucatnyi japán bombázó és torpedóvető repülőgéppel.

A Fritz X története, még 1939 – ig nyúlik vissza, amikor Dr. Max Kramer, a Német Repüléskutató Intézet ( DVL – Deutsche Versuchanstalt für Luftfahrt ) mérnöke egy irányítható, kifejezetten hajók ellen bevethető, páncéltörő bomba kifejlesztésére kapott megbízást. ( a DVL mellett később a Rheinmetall-Borsig nehézipari vállalat is beszállt a fejlesztésbe ) A különleges bombát elsősorban a Royal Navy csatahajói ellen kívánták bevetni az Atlanti – óceánon.

1943. szeptember 9 – én, az olasz haditengerészet legmodernebb és legerősebb egységei teljes gőzzel Málta szigete, a brit Földközi – tengeri Flotta fő támaszpontja felé haladtak, azonban céljuk nem a támadás volt, hanem valójában menekültek. A Badoglio marsall vezette új olasz kormány, egy nappal korábban jelentette be hivatalosan, a szövetségesekkel szeptember 3 – án megkötött, de addig titokban tartott fegyverszünetet, amelynek egyik feltétele a hadiflotta szövetségesek által ellenőrzött kikötőkbe vonulása és lefegyverzése volt. Carlo Bergamini admirális, a flotta főparancsnoka jól tudta, hogy a németek ezek után nem késlekednek sokat és bombázóik hamarosan a nyomukban lesznek. Arról azonban fogalma sem volt, hogy a Luftwaffe az ő hajóin próbálja ki először éles bevetésen új, titkos csodafegyverét az FX-1400 típusú, rádióirányítású siklóbombát, amelyet napjaink precíziós fegyvereinek egyik közvetlen elődjeként tartanak számon.

A Novorosszijszk csatahajót hadrendbe állítása után, bár a Fekete – tengeri Flotta zászlóshajója megtisztelő címet viselte, tulajdonképpen tüzérségi iskolahajóként használták, ugyanakkor rendszeresen részt vett a különböző flottamanőverekben és hadgyakorlatokon. 1955. október 28 – án délután is egy ilyen tüzérségi gyakorlatról tért vissza és horgonyt vetett, a 3 – as bója mellett, mintegy 300 méterre a parttól a tengerészeti kórházzal szemben. A kikötés rutinműveletébe egy kisebb hiba csúszott, mert a szolgálatban lévő kormányos meglehetősen tapasztatlan volt és a hajó túlfutott a kijelölt horgonyzóhelyen, ezért vontatót kellett hívni, hogy korrigálják a hibát.

1955. október 28-ról 29-re virradó éjszaka, Szevasztopol kikötőjében, egy rejtélyes robbanás végzetesen megrongálta a szovjet Fekete-tengeri Flotta büszkeségét, a Novorosszijszk csatahajót.